Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Szemle, ismertetések - Róna-Tas András - Berta Árpád: West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian (Agyagási Klára - Csúcs Sándor) 443
450 Szemle, ismertetések Végül a források terjedelmes állományát alkotják a modern török irodalmi nyelvek és nyelvjárások szókészletei, melyek, hála a 20. századi modern lexikográfiai igyekezetnek, kellő részletességgel állnak rendelkezésre valamennyi török nyelvi ág tagjaira vonatkozóan. Nem mellékesen jegyzendő meg, hogy azon török népek szókészletének szótári feldolgozásában, melyek a volt Szovjetunió területén éltek, és a szovjet állam rendelkezésének következményeképp jutottak írásbeliséghez, nem egységes elvi megfontolások alapján kidolgozott cirill grafikai rendszert használnak abc gyanánt, tehát az orosz hangrendszerben nem létező specifikus török hangok lejegyzésében hihetetlen és értelmetlen különbségek mutatkoznak meg. (Ezek áttekintését 1. Comrie 1996a, 1996b). Ezt figyelembe véve jelentős érdem a cirillbetűs alakok egységes latin átírási rendszerben való megjelenítése. A modern nyelvi források között kiemelt részletességgel szerepel a csuvas és a kazáni tatár, hiszen mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben ezek a leszármazott nyelvek szolgáltatják a legjelentősebb adatállományt a nyugati ótörök nyelvváltozatok szókészletének történeti-összehasonlító vizsgálatához. A külső források között végül azokat a nem török nyelveket is felhasználták a monográfia szerzői, mely nyelvekbe a történelem különböző korszakaiban zajlott nyelvi kapcsolatoknak köszönhetően a tárgyalt szavak valamelyike jövevényszóként bekerült. A török adatbázis végén rendszerszerűen megjelennek a mongol adatok, amennyiben az adott tárgyalt szónak vannak a mongolban összefüggései. A források áttekintéséből könnyen belátható, hogy a szerzőknek meg kellett alkotniuk azt az átírási modellt, amely alkalmas valamennyi írástípusból és azok valamennyi változatából a legnagyobb pontossággal megjeleníteni a nyelvemlék korában feltehető hangzó alakokat. Erre ők a legalkalmasabbnak a latinbetűs alapon álló turkológiái fonológiai transzkripciót tartották, mely alkalmazása révén jól értelmezhető, egységesen kezelhető és pontos adatbázishoz jutottak. A szerzők másik törekvése az egységesítés terén a rendkívül szerteágazó nyelvi források írástípus és kritikai kiadások szerinti áttekinthető kezelésére irányult. A történeti adatok forrásazonosító rövidítésének első betűje éppen ezért a forrás írásmódjára utal, ezt követi a nyelvemlék rövidítése, majd utalás a kiadó személyére vagy a kézirat lelőhelyére. Pl. a közismert 16. századi csagatáj-oszmán szótár, amelynek első, orosz kiadására a hivatkozás a szótár hiányzó címlapja miatt a szókészlet első szócikke alapján szokásosan „Abuska”, AChagAb rövidítés alatt érhető el, ahol az első A az arab írást jelzi, a Chag a középtörök kori csagatáj nyelvet, az Ab pedig a konkrét művet, az Abuska-szótárt. Minthogy a szótárat később B. Atalay is kiadta, van AChagAbA hivatkozás is az adatbázisban, az AChagAbV pedig a mű Vámbéry-féle kiadására utal. Ez a megoldás helytakarékos is egyúttal, hiszen a kötelező bibliográfiai részletek megadása összesen egy helyen történik a monográfiában: a rövidítésjegyzékben a rövi
