Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Szemle, ismertetések - Róna-Tas András - Berta Árpád: West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian (Agyagási Klára - Csúcs Sándor) 443
Szemle, ismertetések 451 dítések feloldásánál. Ugyancsak összevont módon referálnak a modern nyelveket jelző rövidítések a nyelvi forrásokra. A nyelv megjelölésének rövidítése egyúttal mindig egy lexikográfiai műre is rámutat, pl. a Chuv jelzet a mai csuvas irodalmi nyelvi adatokat jelenti, melyek M. I. Skvorcov 1982-es kiadású csuvasorosz szótárából vannak idézve. A ChuvA rövidítés az Asmarin-féle csuvas Thesaurus szótár nyelvjárási adatbázisát jelenti, a ChuvP pedig Paasonen 1908-as Csuvas szójegyzékének adatait. A Róna-Tas - Berta-féle monográfia igazán bőséges adatállománnyal dolgozik, ezért nehéz lenne felróni, hogy releváns adat hiányzik belőle. De ha valahol valamikor kiegészítések várhatók a modern adatállományban, az valószínűleg a csuvas dialektológia lesz. A 18. századi csuvas nyelvemlékek máig nincsenek feldolgozva az etimológiai kutatások számára, melyek között bizony terjedelmes művek is vannak (pl. a kéziratos 1875-ös Damaskin szótár). Kritikai kiadás előtt áll A. Ahlqvist 1856-ban gyűjtött, ugyancsak terjedelmes nyelvjárási szótára, melynek posthumus facsimile kiadása már megjelent (Ahlqvist 2008), és vannak kiadatlan 20. századi csuvas nyelvjárási gyűjtések a Csuvas Állami Társadalomtudományi Kutatóintézet archívumában, melyek talán egyszer még nyomtatásban is napvilágot látnak. A források bemutatása után az etimológiai szócikkekben két kommentárblokk következik. Az első a török etimológiát kommentáló rész, melyben a tárgyalt szó török etimológiájára (több etimológiai javaslat esetén mindegyik etimológiai javaslatra vonatkozóan külön-külön) rendelkezésre álló szakirodalmat tekintik át a szerzők. Ez a szerkezeti egység a maga értekező prózájával első pillantásra mintha fellazítaná az etimológiai szócikkek szigorú, szoros műfaji rendjét, viszont nagyon hasznos. Hasznossága egyrészt abban áll, hogy a szakirodalomban fellelhető korábbi álláspontokkal szemben az új forrásadatok tükrében kifejtett kritika tételes, szöveges magyarázatként szolgál a török etimológiai minősítéseknek - a TESz, az EWUng és Ligeti 1986 megállapításaihoz képest - gyakori módosításához vagy megváltoztatásához. Másrészt, hasznosságát pusztán gyakorlati szempontból is hangsúlyozni kell. A szerzőknek sikerült olyan egyedülállóan gazdag könyvtári hátteret biztosítani a kutatásokhoz, melynek köszönhetően az Európában, Ázsiában és Amerikában az elmúlt 150 évben megjelent valamennyi színvonalas, releváns turkológiái és altajisztikai kiadvány egy helyen, a Szegedi Egyetem Klebelsberg Könyvtárának Keleti Gyűjteményében elérhető. Erre építve az etimológiák kommentálásával egyidejűleg e műben megvalósul a világ szakmai közönségének a tájékoztatása a témához kapcsolódó teljes irodalomállományról (benne a magyar turkológia minden, a tárgyalt szavakkal összefüggésbe hozható fontos alkotásával), ahol a tájékoztatás nem pusztán bibliográfiai adatokat jelent, hanem értékelő annotációt. A magyar etimológiai kommentárok hasonlóképpen fontos szerepet játszanak a szócikkek magyar nyelvtörténeti vonatkozású részletkérdéseinek megítélése szempontjából. Ezeken keresztül van megidézve a magyar történeti lexikológia
