Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Szemle, ismertetések - Csúcs Sándor: Rédei Károly 394

„Vannak-e az elömagyar-permi érintkezésnek nyelvi nyomai?" (NyK 66: 253-261), „A permi elativusrag eredete" (NyK 82: 265-270), „Vita az öszürjén és ősvogul vokalizmus néhány kérdéséről" (NyK 82: 280-282), „Óegyházi szláv szemantikai és szintaktikai hatás az ózürjén nyelvben" (Budapest, 1994) stb. Ezek ismeretében csak sajnálhatjuk, hogy nem jelentetett meg permi, illetve zűrjén nyelvtörténeti összefoglalást. (Személyes közléséből tudom, hogy tervezett egy permi hangtörténeti monográfiát. Ehhez az anyagot is összegyűjtötte, de a megírásra már nem maradt sem ereje, sem ideje.) Rédei számos hosszabb-rövidebb tanulmánnyal gazdagította a finnugor történeti hang- és alaktant is. Hangtörténeti cikkei közül kiemelném „A permi nyelvek első szótagi magánhangzóinak történetéhez" címűt (NyK 70: 33-45; németül: UAJb 41: 130-41). Ebben lényeges, új szempontokkal egészíti ki Itkonen és Lytkin elméletét az őspermi vokalizmusról. Hogy ez a cikk módszertani szempontból kiváló, azt annak is el kell ismernie, aki (mint e sorok írója) nem ért egyet magával az elmélettel. Néhány fontos alaktani cikke: „Der Akkusativ in den uralischen Sprachen" (CIFU III, 1975: 133-138), „Még egyszer a vogul tárgyas igeragozás /-jéről" (NyK 81: 124-126), „Többesjelek a PUPFU alapnyelvben" (NyK 83: 97-105), „Über die finnougrische Konjugation unter besonderer Berücksichtigung der ungarischen Personalsuffixe" (JSFOu 82: 193-209) stb. Vitathatatlan, hogy Rédei Károly tudományos munkásságának legfontosabb és legeredményesebb részét az etimológiai kutatások képezik. Az etimológia hagyományosan a finnugor nyelvészet súlyponti része, hiszen ennek segítségével is tudjuk bizonyítani az egyes rokon nyelvi szavak összetartozását és ezen keresztül a nyelvrokonságot. Rédei évtizedeken át írta a Nyelvtudományi Közleményekben „Szófejtések" c. sorozatát, amelyben végül a 366-os sorszámhoz jutott el. Még fontosabbak azok a monográfiái és tanulmányai, amelyekben összefoglalóan tárgyalja különböző finnugor nyelvek jövevényszó-rétegeit, amelyek rokon vagy nem rokon nyelvekből származnak. Az uráli és idegen nyelvek kontaktusaival foglalkozó művei közül feltétlenül megemlítendő a „Zu den indogermanisch-uralischen Sprachkontakten" című kismonográfia (Wien, 1986), amelyben az uráli nyelvek régi indoeurópai (elsősorban iráni) jövevényszavait vizsgálja, illetve kronológizálja. Róna-Tas Andrással írta azt a cikksorozatot, amely a permi nyelvek régi török kapcsolataival foglalkozik: „A permi nyelvek őspermi kori bolgár-török jövevényszavai" (NyK 74: 281-298), „A bolgár-török - permi érintkezések néhány kérdése" (NyK 77: 31-44), „Őspermi és votják jövevény szók a csuvasban" (NyK 82: 125-133), illetve „Early Bulgarian Loanwords in the Permian Languages" (AOH 37: 3^41). Már a cikkek megjelenésekor úgy tűnt, (és ez az érzésünk azóta csak erősödött), hogy a szerzők az említett kontaktusokkal kapcsolatos