Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

itt csupán azt hangsúlyozzuk, hogy ezen a területen is lépten-nyomon feltűnik az albán „minta" kitörölhetetlen képe. Amíg elő nem kerülnek a „kései trako-dák" nyelv megfelelő névmásai, el kell fogadnunk, hogy az alakulóban lévő román nyelvet ebben az alaktani kategóriában különösen széles és mély albán hatás érte. * Tehetnénk még észrevételeket több latin eredetűnek tartott román szóval kapcsolatban, továbbá a nyelv kevésbé jelentős sajátosságaira is, de bízunk benne, hogy a monográfiában tárgyalt téma minden fontosabb kérdésében érvekkel, sok konkrét nyelvi példával, nemzetközileg is elfogadott szerzők állásfoglalásaira való számos utalással támasztottuk alá következtetéseinket, véleményünket. És nemcsak a történelmi hiányokat töltöttük fel a megfelelő tényekkel és adatokkal, hanem azokat a szerzőket és műveket is megemlítettük, akik és amelyek a monográfiában elnagyoltan és hiányosan felvázolt, olykor tévútra terelt nyelv- és társadalomtörténeti folyamatot visszatérítik az objektív mederbe. És a tacitusi Sine im et studio alapelvnek nemcsak a mondandó megszövegezésében, hanem a forrásmunkák kiválasztásában és szerzőik pontos idézésében is érvényesülnie kell. Itt és most nem vizsgáljuk a körülményeket, hogy miért kellett ezt a hat nyelven kiadott és terjesztett ismeretterjesztő művet sebbel-lobbal, ilyen hevenyészett és torz történelmi háttérrel kiadni, majd lényeges fejezeteit 2007-ben egy országosan terjesztett folyóiratban (tovább torzítva!) is közölni. Epilógusként inkább egy másik kis monográfiát említünk meg, amit emlékeink felfrissítésére ennek a dolgozatnak a befejezése után lapoztunk fel. Több mint 40 éve jelent meg, de aktualitását mindmáig megőrizte. Szakmai lektora a román nyelv- és irodalomtörténeti körökben jól ismert Gáldi László, egykori tanárunk volt. A kis könyv nem sokkal terjedelmesebb Marius Sala monográfiájánál. Címe: A francia nyelv története, szerzője Herman József akadémikus (1924-2005), a nemzetközileg elismert romanista, aki 1982-1991 között az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatója volt, és ezt a könyvét szintén nem szakembereknek, nem egyetemi tankönynek, hanem mindazoknak szánta, akik érdeklődnek a francia nyelv és kultúra iránt. Nem tömte tele monográfiáját a francia nyelv több száz latin eredetű szavával, hiszen a francia nyelv egyértelműen latin eredetét sem kell szavak tömkellegével bizonyítani. Érdemes idéznünk, mit mond a szerző a román nyelv jellegéről: „A román nyelv földrajzi helyzetéből és történetéből következik, hogy vannak fontos és nagyszámú kölcsönszó-rétegei, amelyeknek nyomuk sincs a többi újlatin nyelvben; igen nagy benne a különböző korokból származó szláv, magyar, török, újgörög kölcsönszavak száma, a 19. században pedig jelentős tömegű francia kölcsönszó áramlott be a nyelvbe. Ettől