Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

pica 'esni, cseppenni', picäturä 'csepp', picat 'esés' szóbokor (ami az albán pike 'csepp', pikón 'csepeg', pikem 'elesem' szóbokorra, vagy a két nyelv közös hangutánzó pik-lpic- szavacskához vezethető vissza), de ez kimaradt Alexandru Cioránescu etimológiai szótárának román kiadásából (2005). Megtalálható viszont a DEX Dictionarul explicativ al limbii románé [A román nyelv értelemező szótára] (Coteanu szerk., 1975) és a Dictionar roman-maghiar -Magyar-román szótár (1964. II. köt. 228) c. kiadványokban. Ennek a szóbokornak viszont semmi kapcsolata sincs (és nem is lehet) a pakura szóval. Mindenesetre a szerző hasznos információkat találhatott volna, ha a dalmát nyelv eszébe jutott volna. Az A. V. Desznickaja szerkesztésében megjelent Balcano-Romanica c. kötet (Leningrád 1987). tanulmányai számos dalmát példával és több figyelemre méltó adalékkal szolgálhatnak a mai romanistáknak és köztük a román nyelvészeknek is. így pl. a päcurä szó eredetével kapcsolatban N. A. Suhacev (1987: 61-99) tanulmányában a latin *picula 'kátrány, szurok' szó származékai közül felsorolja az azonos jelentésű dalmát pekla, olasz pegola, friuli peula, engadini pievla, provencal pegola szavakat, majd hozzáteszi, hogy a román päcurar szó eredeti jelentése a latin pecorarius 'birkapásztor' volt és csak később, szópárként (dublet) vette fel a 'kátrány- vagy szurokbányász' jelentést, amiből aztán a kátrány román neve is a ma használt päcurä hangalakot kapta (1987: 73-74). Megjegyezzük, hogy ugyanakkor a macedorománban és a meglenorománban a 'birkapásztor' jelentésű román päcurar szó megfelelője ma is picular, picurar hangalakban van meg! Tehát a *picula latin származékszó nem tartozott a keleti latin sajátos szókincséhez! A. V. Desznickaja fent említett kötetében L. P. Sarapova tanulmánya (1987: 145— 170) az árumén és a meglenorumén füge és gesztenye szavának eredetével is foglalkozik. A másik bizonyítékként felsorolt árumén cästänie - meglenorumén cáston 'gesztenye' < latin castaneum 'ua.' szót fölösleges is megemlítenünk, hiszen ez is megvan az albánban geshtenje alakban, maga a gesztenye pedig a visegrádi hegyekben, a Börzsönyben és Zalában ugyanúgy megterem, mint a Körösök felső folyása mentén. A román nyelv születési területe „fokozatos kitágulásának" menetére már szolgáltattunk ékesen szóló példát: hogyan vált az utóbbi évtizedek során Havaselve (pontosabban a Déli Kárpátok és az Al-Duna közötti síkság) és a történelmi Moldova déli fele romanizált területté, illetve a dáko-román kontinuitás bölcsőjének szerves részévé. Nem lehet észrevétel nélkül tudomásul venni a szerzőnek azokat a következtetéseit sem, amelyeket a román nyelv születésének hozzávetőleges időpontjával kapcsolatban megfogalmaz. Először is arra hivatkozik, hogy a Római Birodalom kettéválásával a 4. sz. után a latin nyelv elvesztette korábbi egységét,