Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

Balkán ókori történetében! Gottfried Schramm (Schramm 1994), de előtte már Iosif I. Russu (Russu posztumusz kötete 1995) román epigrams egyenesen tőlük származtatta még az albánokat is! így vagy úgy, de a kontinuitás védelmezői, miután a Kárpátokon kívül eső, Dácia Trajana provinciánál sokkal nagyobb területeken felfedezték a római tényezőt, most előkerítették a nélkülözhetetlen dák tényezőt is, aminek a segítségével a dáko-román kontinuitás területe kiterjeszthető lett nemcsak Moldovára, hanem Havaselvének az Olttól keletre eső részére is! És csak egy újabb szük emberöltőnek kellett eltelnie, hogy Marius Sala már minden külön érvelés és dokumentáció nélkül, magabiztosan értekezhessen „egy kompakt romanizált tömbről", a „kárpátibalkáni romanitásról, aminek a fő tengelye a Duna volt..." (Sala 30). Mert szerinte: „Miként a Dunától északra, a folyótól délre élő trák lakosságot is romanizálták, hiszen a Balkán félszigetet a Birodalom már sokkal korábban meghódította.. ." (Sala uo.). A The Times kiadású európai történelmi atlasz (erről részletesebben később szólunk) 38. térképoldala szerint a rómaiak Tráciát (csupán a Jirecek-vonaltól délre fekvő területeket) Kr. u. 45-ben foglalták el, az Al-Dunáig terjedő sávot viszont már Kr. e. 29-ben. Tegyük hozzá, hogy itt nem katonai hódításról, hanem eredményes „diplomáciai" akcióról volt szó, amennyiben a Divide et impera! elvet a gyakolatban alkalmazva, Róma az egymással versengő trák törzsek közül mindig a legerősebbet, kezdetben az odrüszokat támogatta, de az egész Trácia annektálására csak Burebiszta (Boirebisztasz) politikai-katonai szövetségének széthullása után kerülhetett sor. A trák törzsek viszont függetlenségüket már Kr. е. a 6. sz. végén elvesztették, amikor Xerxész megtörte ellenállásukat, és a perzsa uralom alól csak 476-ban sikerült felszabadulniuk Térész király vezetésével. A Kr. e. 4. század derekán makedónok, majd kelták (szkordiszkok) uralma alá kerültek, ez utóbbi alól csak Kr. e. 216-ban szabadultak. A trákok körében intenzív romanizálásról legfeljebb a Jirecek vonaltól északra lehetett szó, ahol még a 4. században is megvolt a remesianai (ma Bela Palanka) keresztény püspökség. Az_A1-Dunán Domitianus idejében valóban megjelentek a dinogetiai bázis Classis Flavia Moesia hadi- és szállító hajói, de ezek a gabonaszállításon kívül, ugyanúgy, mint a légiók különböző cohorsai, csak járőrözési feladatokat (katonai „razziákat") láttak el a korábban kiürített területeken. A hangsúly természetesen a gabona- és más élelmiszerszállításokon volt, mivel a provincia „mezőgazdasági nagyüzemei" még a Daciában állomásozó két (nem tíz!) légiót sem tudták volna ellátni. Hadrian Daicoviciu román történészt sokan megróják, amiért szerkesztésében olyan tanulmányok is megjelenhettek, amelyekben szárnyukat próbálgató fiatalok „Dáciai urbanizációs folyamatról", a „dák városok közvilágításáról" írogattak, de Societatea dacicä in epoca statului [A dák