Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

malapropizmussal szemben, mint a kevesebb hasonló társsal rendelkező gyakoriak. Mivel a sok hasonló társsal rendelkező ritka előfordulásúak ugyancsak sérülékenyebbek, úgy látszik, a malapropizmus létrejöttében meghatározó tényező a szomszédság sűrűsége. A lexikai keresési folyamat legkisebb egységre kiterjedő állomása a szóalak egyes szegmentumainak megtalálása. Természetesen itt is előfordulnak tévesztések. „Az adatok többségének kialakulására [...] fonetikai alapú magyarázat látszik adekvátnak" (99). Az ilyen adatok értelmezésére Huszár Ágnes a Globális Programozás Elvét (GPP, Szende 1997) ajánlja. Fenntartja azonban a lehetőségét az olyan típusú szegmentális tévesztéseknek is, „melynek során a hangzó környezet által közvetlenül nem motivált beszédhang váltja fel az elemsorban a szándékozottat" (98). Saját adatgyűjtéseim és vizsgálataim ép és patologikus nyelvbotlások terén azt mutatják, hogy ha olykor nem is deríthető ki, pontosan mi motiválta a helyettesítést (például a közlő elhallgat, mielőtt a motiváció elhangzana vagy önkorrekciót hajt végre), de az ép nyelvi közlések tévesztései között valójában nincsenek motiválatlan hanghelyettesítések, amelyek pedig kontextusukkal együtt rendelkezésre állnak, minden esetben levezethetők a kontextusból. Kizárólag a patologikus (afáziás) közlésekre jellemzők a kontextusfüggő helyettesítések mellett a kontextusfüggetlenek is (Szépe 2003). A szerző által hozott példák is könnyen értelmezhetők a GPP-vel: a jegbank 'jegybank' tévesztésben a szóalakzáró prominens pozíció jegyei (akár az összes jegye, hiszen a zöngésségi hasonulás majd elvégzi a zöngésítést) terjednek rá a hiányos jegy feltöltésű, kevésbé prominens szó belseji morfémahatár-pozícióra. Az erősebb prominenciahely jegyfeltöltésének ráterjedése a gyengébb prominenciahelyre igen gyakori jelenség mind az ép, mind a patologikus eredetű tévesztésekben (Szépe 2005). A Rózadomb 'Rózsadomb' kétszeresen is motivált tévesztés. Egyfelől a prominensebb pozícióban lévő, szó belseji morfémakezdő d képzésmódja ráterjed a kevésbé prominens, szó belseji pozícióra, másfelől pedig - és ez talán még erősebb hatású - a következő szótag (amely egyben a következő morféma, sőt az összetett szóalak következő lexikai egysége) onsetjének képzésmódjegye terjed rá a megelőző szótag onsetjére. A demokrátia 'demokrácia' az előbbi müveletek kombinációját mutatja: a szóalak utolsó, onset pozíciójú mássalhangzójának képzésmódjegye a kiemelt prominenciapozícióban lévő szókezdő mássalhangzó megfelelő jegyét ismétli, amely egybeesik a szóalak összes (mind az azonos, mind az eltérő képzéshelyü) mássalhangzójának zár képzésmódjával is. „A sorbarendezés zavarai" című alfejezet (99-109) azt a müveletszakaszt mutatja be, amely a megtalált lexémaösszetevők lineáris rendezéséért, pontosabban annak hibáiért felelős. „A lemma- és a lexémakeresési szakaszok után a kiválasztott elemek a munkamemóriába kerülnek. [...] Ez a terepe a szándékolt közlés előkészítésének is". Itt „alakul ki a végleges sorrend, itt történik meg a