Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

grammatikai - számban, személyben, grammatikai nemben megvalósuló -egyeztetés. [...] Ebben a szakaszban a következő hibák fordulhatnak elő: egy elem kiesik vagy - a nyelvi környezet által nem motivált módon - betoldódik, elemek helyet cserélnek" (99). Ezek a zavarok a leggyakrabban a tagmondat határain belül jelennek meg, és erősen kontextusfüggők. A téves sorbarendezés iránya szerint a nyelvbotlások típusokba sorolhatók. Az alfejezet következő részei ezeket a típusokat definiálják és illusztrálják példákkal. A kiesés és a betoldás közti egyik legérdekesebb különbség, hogy míg a kiesés érintheti bármelyik nyelvi szint elemét (tő- és toldalékmorfémát, illetőleg szegmentumot), addig a betoldás csak a toldalékmorfémákra és a szegmentumokra terjed ki. A helycserék közös sajátossága, hogy „egy előkészített elem nem a szándékozott helyen hangzik el" (102). Mindegyik nyelvi szint elemeit érinthetik. „A hibázás irányát tekintve [...] lehetnek előre hatóak (anticipációk) és hátra hatóak (perszeverációk)" (102). Ep felnőttek által produkált közlésekben az anticipációs tévesztések gyakoribbak, mint a perszeverációsok, míg a gyermeknyelvben, főleg a fonológiai elsajátítás korai szakaszaiban, valamint a patologikus beszédben a perszeverációk száma szignifikánsan megnő. Altalános gyakorisági összefüggés, hogy „Ha az összes hiba száma alacsony, dominálnak az anticipációs hibák [...], ha viszont magas, magasabb a perszeverációs [...] hibák aránya is" (106). „A helycsere harmadik formája akkor jön létre, amikor az [...] előkészített elemek a munkamemóriában helyet cserélnek, az egyik a szándékozottnál előbb, a másik a szándékozottnál később, egymás helyén jelennek meg" (104). A helycserében is érintve lehet mindegyik nyelvi szint eleme, sőt a fonológiai disztinktív jegyek is, de előfordulási arányuk jellegzetesen eltér. Vizsgálataim szerint messze kiemelkedik a szegmentumok cseréjének aránya (Szépe 2006). Az eddig tárgyalt jelenségek működési területe nem terjed túl a tagmondat határain. „Könnyen belátható azonban, hogy a munkamemória működése nem korlátozódhat az egy tagmondaton belőli elemek sorbarendezésére. Összetett mondat esetén tárolnia kell az előző tagmondat bizonyos elemeit, hiszen csak így lehetséges a korreferencia biztosítása" (106). A tagmondat határait átlépő nyelvbotlások jóval ritkábbak, mint a tagmondat határain belül előfordulók. Huszár Ágnes két jellegzetes típusukat azonosította a magyarban, és írta le működésüket munkájában: a mondatátszövödést, valamint a negáció hiányát/felesleges megjelenését. A mondatátszövődés a magyarban létező szintaktikai művelet. Ám kizárólag alárendelt tagmondatból kerülhet elem főmondatba, kizárólag jobbról balra, szigorúan az ige elé. Ha ezeket a korlátozásokat megszegi a beszédprodukció, akkor a mondatátszövődés nyelvbotlást eredményez. Például a Jánost szeretném, ha jönne jól formált mondat,