Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

1997-től on-line módszerrel gyűjtött, mintegy négyezer adatot tartalmazó nyelvbotláskorpusz hibaelemzésére épített monográfia, ugyancsak típusok szerint osztályozott adatokból felépített mutatvánnyal. 0. Huszár Ágnes több mint húsz éve foglalkozik a beszédstratégiák műveleteivel, és mintegy tíz éve publikálja elemzéseinek eredményeit a nyelvbotlások vonatkozásában elméleti és módszertani kérdésekben. Foglalkozott többek között a versengési elvek működésével, a nyelvtani nem elhelyezkedésével a mentális lexikonban, a helycserén alapuló tévesztésekkel, valamint a freudi elszólásokkal, illetőleg a nyelvbotlástipizálás szempontjaival és nehézségeivel. A szerző mindjárt könyve bevezető fejezetének elején indokolja, miért is jelennek meg ritkábban a nyelvi produkciót, illetve a produkció devianciáit létrehozó folyamatokról elemzések, mint a feldolgozásról. Ha a folyamatokat a megfigyelő előtt rejtve maradó „fekete doboz"-nak tekintjük, akkor „a beszédértésnél e fekete doboznak mind az i n p u tj á t, mind az о u t p u tj á t befolyásolni tudjuk [...]" (11). A beszédprodukciónál azonban „olyan fekete dobozzal van dolgunk, ahol az i n p u t maga is bizonytalan [...], szinte megvalósíthatatlanul nehéz feladatnak látszott a külső megfigyelő számára hozzáférhetetlen kiindulóponton elkezdődő, nagyrészt automatizálódott folyamatok vizsgálata" (11-12). S ha a produkciót megelőző folyamatok nem vagy igen nehezen vizsgálhatók, csak a produkált közlemény, a nyelvi output elemezhető. A közlemény által tartalmazott hibák elemzése következtetéseket enged meg az őket létrehozó folyamatok, áttételesen pedig a normál folyamatok működésére vonatkozóan. Ez nagyon is kézenfekvő, hiszen „A hibaelemzés alapfeltevése az, hogy egy folyamat zavarai ugyanazoknak a rendszerszerű mechanizmusoknak vannak alávetve, amelyek a zavartalan lefolyást biztosítják" (12). Ez akkor is érvényes hipotézis, ha „ugyanakkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy [...] számos nyelvi adat többféle kiváltó okra vezethető vissza" (12). A kötet tíz, egymással organikus kapcsolatban álló részre tagolódik. A bevezető fejezet után a nyelvbotlás fogalmának meghatározására, a nyelvbotlás osztályozási lehetőségeinek sorra vételére és a gyűjtés módszereire kerül sor. Olvashatunk a nyelvbotláshoz hasonló, azokkal rokon, illetve azoktól lényegük szerint eltérő jelenségekről. Megismerkedhetünk a nyelvbotláskutatás történetének jeles képviselőivel és a nyelvbotláskutatás mai helyzetével. Külön részletes alfejezetek tartalmazzák a legkurrensebb megközelítés, a kognitív irányzat modelljeit, különös tekintettel a mentális lexikon szerkezetének és hozzáférésének kérdéseire. A nyelvbotlásokról szóló fejezet bemutatja az eltérő fogalmi és nyelvi szinteken zajló műveleti hibákat, egy lehetséges tipológiába rendezve a zavarba ejtő számosságú adatféleséget. A szerző saját, kísérleten alapuló elemzését az imponálóan széles körű felhasznált irodalomjegyzéke követi. A kötetet a szerző nyelvbotláskorpuszából válogatott mutatvány zárja.