Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Alberti Gábor: A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások rendszere [A survey of valency changes resulting from derivation] 75

irányzathoz, amely (már) nem egy konkrét szereprendszer felállítására törekszik, hanem elvontabb argumentumhierarchiák alakjában próbálja megragadni a morfoszintaktikai relevanciával bíró lexikai-szemantikai információt (pl. Bresnan - Kanerva 1989, Grimshaw 1990, Dowty 1991). A Tau modellnek ez a változata tehát a szófajt nem váltó igei képzésekre vonatkozóan tesz - elsősorban kizáró/megszorító jellegű - állításokat, öt átmenettípusba sorolva azokat. A jelen projekt arra irányul, hogy valamennyi olyan képzésre kiterjesszem a rendszert, amelyet (többé-kevésbé) produktívnak ítélnek a Strukturális magyar nyelvtan morfológia-kötetének szerzői (Kiefer 2000). A döntő állításom az, hogy a nem igei kimenetű képzéseket is integráló „kiterjesztett Tau modellben" egyetlen új tényezőt kell figyelembe venni az argumentumstruktúra-átmenetek megragadása során - miközben az öt átmenettípus fenntartható; nem mást, mint ami kézenfekvő és elkerülhetetlen: a kimeneti szófajra jellemző vonzatkeret-megvalósulási lehetőséget. A Tau modell vázlatos ismertetését és szemléltetését követően (1. pont) kifejtem a függelékben közölt magyar vonzatszerkezeti átmenetrendszer rendezőelveit (2. pont), majd külön pontokban (3-5.) ismertetem a vonzatszerkezet-megőrző, - csökkentő és - bővítő képzéseket. 1. Abszolút hatáslánc - relatív esetkeretek A Tau modell egyik alapötlete az, hogy egy adott igealak adott vonzatkeretét meghatározott módon összeválogatható rokon argumentumstruktúra-változatok családja alapján jellemezhetjük a gyakran bizonytalan thematikusszerep-meghatározás helyett. Az alábbi (ld) pontban bemutatott elásat igeváltozat fogalmi keretében például (legalább) öt szereplővel kell számolnunk: az explicit módon szerepeltetett, parancsokat osztogató kalózvezéren és a föld mélyére kerülő kincseken kívül az ás ige bizonyos változatainak vonzatszerkezetében megemlíthetöek az ásás müveletét ténylegesen végző kalózok, az általuk megmozgatott (tehát közvetlen hatásnak kitett) föld, illetve a létrehozott gödrök, amelyekben a kincseket elhelyezték. A tradíciókra tekintettel thematikusszerep-címkéket próbáltam társítani ezekhez a szerepekhez, de így akár olyan jellemzést is adhatnánk, amelyben az akaratát másokra erőltető kalózvezér és a munkálkodó kalózok egyaránt Ágensnek, a mozgó földdarabok, a létrejövő gödrök és a föld mélyére helyezett kincsek egyaránt Páciensnek minősülnek. Mivel cél az elkülönítés, a kalózvezér Okozónak ('Causer') is minősíthető, a gödrök pedig egy állapotváltozás Végpontjának (gödrökké alakítják az ásás eredményeképpen keletkező hiányát a földnek). A részletekbe nem kívánok belebocsátkozni,