Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)
Tanulmányok - Agyagási Klára - Bereczki Gábor: Mutatvány a készülő cseremisz etimológiai szótárból [Sample from the Cheremis Etymological Dictionary in progress] 26
cseremisz és a mordvin szó párhuzamos kölcsönzés, amire más példákat is találunk (vö. Bereczki 1992: 91-96). ® Gordeev 1985: 101; UEW 47; Bereczki 1992: 91: 103. erjam 'láng nélkül ég, izzik, parázslik' Cser. ir.: зппам 'тметь, гореть без пмамень'; cser. nyj.: P В U USj. С С erjam, M erjám, JO V erjäm, К drjgäm 1. 'verbrennen, versengt werden', 2. 'dürr werden, vertrocknen', 3. 'gebräunt werden, abbrennen (in der Sonne)' (MNySz 2: 264) [U: ? zürj. (Sawaitov, mitg. Wichm.: FUF 16: 210) in 'Flamme', (Wied.) in; inal- 'flammen, entbrennen'; ined- 'entzünden'| ostj. (164-165) Vj. jänhl- 'am Feuer rösten', Kaz. jarjdA; ung. ég 'brennen' (UEW 26)]. T: csuv. ir.: ёп- 1.'опамяться, обгорать; пригорать', 2. 'выгорать, сгорать (на сомнце)'; ént- 1.'памить, опамивать; обжигать', 2. 'бить'. A hegyi drjgäm alapján ítélve az első szótag magánhangzója korábbi *i-re megy vissza, a keleti e másodlagos. Ilyen a cser. erjdz 'málna' szó például, vö. Bereczki 1992: 8, No 8. A szó a VB2 *in- 'pislákol' (< ÓB *in- ) óbulgár kori átvétele. Az ige tőalakban nem őrződött meg a török nyelvekben, csak a belőle képzett főnév, vö. ÓT inir 'рассвет, предрассветные сумерки' (DTS 211) < in- + -q(a)r, vö. Sevortjan 1974: 355. A VB2 *in- alakban hiányzik a v-protézis. Räsänen (CLC 127) és az UEW (26) feltételezése a cseremisz alakok csuvas eredetéről téves, (a csuvasban szabályosan yen- lenne várható), a csuv. én- maga is jövevény a másik, VBj nyelvjárásból (ÓB *in- >VBi *ёп—> középcsuv. én- > csuv. én-). Tovább erősíti a cseremisz ige VBi kölcsönzésének tényét, hogy az ige tranzitívkauzatív képzős alakja is átkerült a cseremiszbe, vö. cser. PBMUCCJTJOV endem, К drjdem 1.'scheinen (Sonne), 2. verbrennen, sengen (Sonne)', 3. schlagen (mit der Faust), jm einen Faustschlag versetzen' (MNySz. 2: 265-266), vö. csuv. ént- <r- VB] *énd- < ÓB *irjd-. A cseremiszben a kölcsönzött igék szinte kivétel nélkül a II. konjugációhoz tartoznak, az erjam stb. azonban az I.höz. Ez közvetve azt valószínűsíti, hogy korábban volt a cseremiszben egy fgr. eredetű 'ég' ige, (vö. UEW 26), de ezt a hasonló hangzású volgai bulgár alak kiszorította. <8> MUSz 766; Szinnyei NyK 38: 278; Wichmann: FUF 16: 210; NyH7 ; EtSz; SzófSz; FUV; Rédei: NyK 67: 117; MSzFgrE; TESz. örődz 'oldal; távoli, idegen' Cser. ir. эрде 'бедро; часть ноги чемовека ими животного от таза до комена'; ордыж 'бок; правая ими мевая часть тумовища'; cser. tört.: 1775: эрдежъ 'бок, ребро' (Sebeok - Raun 1956: 59); 1785 (Damaskin): эрдежь 'ребро' (Sergeev 2003: 409); cser.nyj.PBMCCJT erőé, UP USj.
