Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Simoncsics Péter: Karácsony Sándor nyelvészeti nézeteiről és ezek utóéletéről [Sándor Karácsony's views on language and their (almost non-existent) influence on the profession] 106

ségről vagy tüneményről mesél, hanem jelenségek vagy tünemények viszonyáról. Ha tehát a mondattal meg akarunk ismerkedni alaposabban, elsősorban az olyan mondatokat vizsgáljuk, amelyek viszonyokról mesélnek. Eddigi tudásunk szerint az ilyen mondatok mellérendelt mondától? (Karácsony 1938: 40-41). Karácsony Sándor - mind a szó szoros, mind átvitt értelmében - a legtágabb értelemben vett (~ leglazább szerkesztésű) mondatból, a mellérendelt mondatokból vezeti le az alárendelő mondatokat, ezekből a teljes magyar esetrendszert, amiből aztán fölépíthető újra a nyelv teljessége - a beszélő és a hallgató alkotta erőtérben. Karácsony Sándor négy nyelvet létrehozó erőt különböztet meg: a lelkünkben élő képzeletbeli képet, a beszédet magát, a beszélőt és a hallgatót. Közülük most csak kettőt említünk: „A harmadik erő én vagyok, a beszélő. Én minden áron szét akarom bomlasztani a képet, mert meg akarom magam értetni veled.[...] Én a magam kedvéért mindig alárendelnék, mert ismerem a dolgokat, a te kedvedért azonban mellérendelek, mert neked új, mesélni kell róla. [...] A negyedik erő te vagy, aki hallgatsz, akinek beszélek. Te meg akarsz engem érteni s ha rajzolni merek, rámripakodsz: mi az? -nem értem. De mihelyt mesélek, lázasan összevonod, hogy mennél hamarabb az egyetlen kép absztrakciójához juthass..." E két nyelvet formáló erőről ugyanott még ezt mondja: „Én szolgáltatom a mellérendelést és az alárendelést. Te szorgalmazod a kifejezésformát és az összevonást. Valamennyi tendencia érvényesül az egész vonalon" (Karácsony 1938: XXXIII-XXXIV). A modern nyelvészetben jártas olvasó figyelmét bizonyára nem kerüli el a karácsonyi megközelítés hasonlósága a Noam Chomsky (1928- ) nevéhez fűződő generatív-transzformációs grammatikai fölfogáshoz, amelynek kezdeteit 1957-re tehetjük, amikor munkája, a Syntactic Structures megjelent. Chomsky fölfogásának viszont közvetlen kapcsolata van az amerikai nyelvfilozófus és szemiotikus Charles W. Morris (1901-1979) 1938-ben megjelent korszakalkotó művének, a Foundations of the Theory of Signs-nak az alapgondolatához, amely a jelrendszert alkotó jel alkotórészei, azaz a jelölő (sign vehicle) és jelölt (designatum) mellett az értelmezőt (interpreter) is a rendszer nélkülözhetetlen összetevőjeként fogja föl. Az ugyanabban az évben megjelent Magyar nyelvtan társaslélektani alapon hasonló módon tágítja ki a nyelvi jel keretét, s helyezi el használóinak, a beszélőnek és a hallgatónak körében. Karácsony Sándoréval