Nyelvtudományi Közlemények 103. kötet (2006)

Tanulmányok - Simoncsics Péter: Karácsony Sándor nyelvészeti nézeteiről és ezek utóéletéről [Sándor Karácsony's views on language and their (almost non-existent) influence on the profession] 106

konvergens nyelvészeti fölfogással M. A. K. Halliday (1925- ) műveiben találkozhatunk, akinek nyelvtani rendszere (Systemic-Functional Linguistics, SFL) -nem véletlenül - gyermeknyelvi kutatások eredményeképpen alakult ki, s lett híddá az ortodox „chomskyanizmus" és a kognitív nyelvészet között. Karácsony nyelvtanában a mából visszatekintve fölvillan nemcsak a nyelvleírás eljövendő -a természettudományos leírásokkal konvergens - technikájának, a generatívtranszformációs nyelvtannak elvi alapvetése, hanem a nyelvet létrehozó valós folyamatok adekvát képe is, aminek megalkotására ma a kognitív nyelvészet törekszik. Karácsony Sándor nyelvtana kora nyelvleírásainak színvonala fölött áll, egyebek mellett logikai megalapozottsága, átgondoltsága, rendszeres volta okán, és élesen kiválik kora történeti szemléletű nyelvtanai közül. A mai magyar nyelvről szólva helyénvaló nála a mellérendelt mondatok rendszerének, általában a mondatformák dominanciájának hangsúlyozása a frázisokkal és participiális szerkezetekkel szemben. Ez azonban - Karácsony Sándor sok híve itt téved el - nem keleti, ázsiai, uráli (finnugor) vonása a magyar nyelvnek, hanem viszonylag kései fejlemény, és nem független a szomszéd nyelvek hasonló szerkezeteitől, a balkáni kötődésű romántól és szerbtől, illetőleg a magyarral évezredes kapcsolatban álló szlováktól sem. Azok is, mint a magyar, jobban szeretik a mondatra jellemző „kiteregetést", mint a frázis „becsomagoló" szerkesztését. A régi magyar nyelv azonban participiális szerkezeteket preferáló, erőteljesen alárendelő típusú nyelv volt (vö. Halotti Beszéd ef mend oz paradijumben uolov gimilfic twl тип da neki élnie), aminthogy a hozzá legközelebb álló rokon nyelvek, a vogul és osztják ma is azok, nem beszélve a távolabbi rokonok, pl. a finnek nyelvéről. Karácsony nyelvtana és a magyar nyelv szerkezetére épülő világnézete azonban nem az idő tengelyén történő változásokat vizsgálja, hanem - tudatosan - az „itt" és „most", vagy ami ugyanaz, az „időtlen idő" és a „határtalan tér" kategóriái keretében tekinti tárgyát, azaz - a tudomány szenvtelen nyelvén szólva - leíró, és nem történeti szemléletű grammatika. Karácsony Sándor azonban nemcsak nyelvész volt, hanem pedagógus, filozófus, irodalmár, de leginkább azoknak a bizonyos „bölcseknek" (yepovxsc;, gerontes, crotpoi, sophoi) egyike, akikről Platón beszél a Köztársaság című munkájában, s akik annyira hiányoznak mai világunkból. Ugyanúgy, ahogy korának másik, hozzá hasonlóan messzetekintő „bölcse", Bartók Béla, ő is érzékelte, hogy a nemzetiszocialista orientáció erősödésével a Rend álruháját viselő Káosz felé sodródik az ország és a magyar társadalom, és azon igyekezett, hogy ennek a „vezérelvü ordas rendnek" ellenpéldát állítson. Ezért hangsúlyozta a magyar mentalitás „mellérendelő" voltát: „Ha őszintén és becsületesen biztosítottam magam részéről a te független-ségedet, akkor lehetek én független,