Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Zaicz Gábor: Alo Raun 1905-2004 284

Alo Raun 1905-2004 Az észt nyelvtudomány 2005-ben több jeles dátumot ünnepel: Ferdinand Johann Wiedemann (1805-1887) kétszáz éve, Paul Ariste (1905-1990) és Alo Raun száz esztendeje született. Utóbbitól tavaly - 99 éves korában - távol észt hazájától vettek végső búcsút. 1905. május 8-án egy tartui vasutas családban született Aleksei Reisman, aki 1935-től kezdve az Alo Raun nevet használta. 1917-től 1919-ig szülőhelyén egy orosz nyelvű gimnáziumban tanult, majd az önálló Észt Köztársaság államnyelvén - anyanyelvén - folytatta tanulmányait. 1924-ben iratkozott be a Tartui Egyetemre. Először indoeurópai nyelvésznek készült, de buzgón látogatta a finnugrisztikai előadásokat is. Ami az utóbbiakat illeti, Julius Mark (1890-1959) uráli nyelvészeti, Julius Mägiste (1900-1978) és a finn Lauri Kettunen (1885-1963) balti finn nyelvészeti és Walter Anderson (1885-1962) népköltészeti óráit. (Valamennyi észt oktatója - vele együtt - később a szabad világot választotta.) 1931-ben készített szakdolgozata a permi nyelveket vetette egybe. A finnugor nyelveket összehasonlító doktori értekezését - az időszakban ezen a területen egyedüliként - 1935-ben védte meg, mely 1942-ben meg is jelent („Zur Komparation in den finnisch-ugrischen Sprachen", majd 1949-ben Stockholmban „Zur Komparation im Finnisch-Ugrischen" címen adták ki). E munkához eleinte Magyarországon gyűjtött anyagot, miközben Zsirai, Gombocz és Németh Gyula egyetemi (továbbá Kodály Zoltán népzenei) óráit látogatta. Összesen másfél évet: nyolc (1931) és tíz (1932-1933) hónapot töltött hazánkban. Közben a Magyar Nyelvnek írt egy etimológiai cikket, „A magyar húsz szó és rokonai" címmel (1934: 93-96). A Tartui Egyetemnek 1935-től volt oktatója. Többek között a finnugor népeket és nyelveket bemutató kurzust tartott, továbbá e nyelvek kutatásának történetét, és magyar nyelvet is tanított. Később a finnugor nyelvek török kapcsolatairól tartott órákat. 1937-ben az „Eesti Keel" című folyóirat felelős szerkesztője lett. Gyakran publikált a „Keel ja Kirjandus" című periodikában is. írásai között szófejtések is megjelentek, például magyar vagy cseremisz etimológiák. Az 1938-1939-es tanévben észt lektor a Turkui Egyetemen. 1939-ben ő lett az Észt Tudós Társaság első titkára. О volt az Akadémia Anyanyelvi Társaságának is a titkára. Még a második világháború kitörése előtt - Andrus Saareste és Julius Mägiste társaságában - Észtországot képviselte a Dmitrij Bubrih rendezte leningrádi finnugor nyelvészeti konferencián. Ezt követően a német megszállás alatt fogságba esett mordvinok és cseremiszek nyelvéről írt tanulmányt.