Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Szemle, ismertetések - Szende Tamás: Fónagy Iván 1920-2005 275

SZEMLE - ISMERTETÉSEK Fónagy Iván 1920-2005 Egy életmű vezértényezői Fónagy Iván bölcsészként tanulmányait a Bolyai Egyetemen, Kolozsvárt kezdte 1942-ben, de csak 1945-ben folytathatta az ELTE elődintézményében, ahol 1948-ban szerzett diplomát. Addigra azonban sorra jelentek meg számottevő publikációi, már akkor szélesen szerteágazó témakörökben (A stílus zenéje. Zenei adalékok az Ofterdingenhez: 1941-1942; Wawiri. A primitív népek költészete: 1942; A mágia és a titkos tudományok története: 1943; Adatok a magyar köznyelv újabbkori változásához: 1943). Kutatómunkáját 1948-tól a Fővárosi Könyvtár főkönyvtárosaként folytatta, innen került 1950-ben az MTA Nyelvtudományi Intézetébe, ahol 1957-től a fonetikai osztályt vezette. 1967 és 1970 között a Sorbonne vendégtanára volt, majd 1970-től nyugdíjazásáig a CNRS (Centre National de la Recherche Scientifique) ún. kutatásvezető professzoraként működött. Korábban itthon is oktatott, kapcsolatait mindvégig rendszeresen fenntartva Párizsból is. 1990-ben az MTA külső tagjává választották. Jelképes érvényű, hogy munkásságának teljes domumentációjú összegzését 2001-ben jelentette meg (Languages within Language. An Evolutive Approach. Foundations of Semiotics Vol. 13. General Editor: Achim Eschbach. John Benjamins Publishing House, Amsterdam - Philadelphia. 2001. 828 o.), eredményeit és hatását mintegy átvezetve a 21. századba. Ennek a munkásságnak a távlatai azonban nemcsak a (tudomány)történeti időben, hanem a tematikai választásokban és továbbgyűrűzéseikben is szélesek és mélyek. „Nyelvek a nyelvben". Kutatásainak egyközpontú egyetemességét ez a -Valérynek a költészetről adott meghatározását („külön nyelv a nyelvben") követő - maga választotta szókép fejezi ki a leghívebben. A szerteágazó tárgyválasztás, sokrétű metodika, vizsgálati anyag, következtetésrendszer ugyanazon báziskérdésre épül: mi a nyelv ontogenezisének képlete és leképeződése a jelen adott nyelvében. Más megfogalmazásban: egy adott nyelvi tény következetes ontogenetikai értelmezése. Az alapgondolat rendkívüli fontosságát hadd példázzák Locke szavai: „Első jelentésben a lélek a lélegzet, az angyal a küldött, és nem kételkedem abban, hogy ha vissza tudnánk menni a szavak forrásáig,