Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Kiss Lajos Emlékülés - Kiss Jenő: Etimológia és nyelvtudomány [Etymology and linguistics] 222

dési körébe. Más a célja, mások a módszerei, mint az etimológiának. A nyelvtudomány mai differenciáltsági fokán, állapotában persze nemcsak a strukturalizmussal s nemcsak az etimológiával vagyunk így. De ettől még mindegyik lehet fontos, ahogy véleményem szerint az is mindkettő. Hozzátehetjük azt is: kritikai mezbe öltöztetett elhamarkodott véleménynyilvánításoknak, amelyek nem kompetens szájból hangzanak el, nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani. A nyelvtudomány már hosszú évtizedek óta oly mértékben differenciált, hogy egységét emlegetni puszta illúzió. A nagy fokú differenciálódás egyebek mellett új nyelvtudományi diszciplínák kialakulását eredményezte, s a meglévők között is szükségszerűen vezetett súlyponteltolódásokhoz. Ebben a tudománytörténeti szakaszban az etimológia korábbi helyzetéhez képest valóban visszaszorult. Visszaszorulása, főként mennyiségi értelemben értendő térvesztése elsősorban a nyelvtudománybeli történeti érdeklődésnek a csökkenésével, a leíró problémák iránti érdeklődés előtérbe kerülésével s az elméleti irányultságú gondolkodásmód terjedésével magyarázható. Az etimológia azonban a nyelvtudomány bizonyos területein továbbra is nélkülözhetetlen. Értelemszerűen a nyelvek történeti vizsgálatához kötődik elsősorban. Éspedig két nagy területen. Az első a nyelvi változások általában vett vizsgálata. S a kérdések, amelyekre az etimológia választ keres, e területen így fogalmazhatók meg: Hogyan lett az (tudniillik szó, szóelem, név, szerkezet, jelenség), ami lett? Miért az lett, ami lett? S: miből m i lett, ami lett? Az etimológia ily módon a nyelvi változási folyamatok titkai kutatásának nélkülözhetetlenül fontos eszköze. S a nyelvek minél régebbi történetébe nyúlunk vissza, annál inkább szükségünk van az etimológia Ariadnéfonalára (Collinder 1976: 82). Ismeretes, hogy amit például az ősmagyar kori magyar nyelvről tudunk, annak túlnyomó részét etimológiákra alapozottan tudjuk. A nyelvtörténeti vizsgálatok fejlettsége a mondottak értelmében nagymértékben attól függ, milyen szintre jutottak az etimológiai kutatások. A másik terület az összehasonlító nyelvészet, jelesül a nyelvek közötti genetikus kapcsolatoknak, tehát a nyelvek rokonsági viszonyainak a vizsgálata, illetőleg a nyelvi kontaktusok vizsgálata, mely utóbbiba az areális nyelvészeti kutatások is beleérthetők. 3. Van azonban egy az említett két területtől eltérő kutatási tartomány is, amely az antropológiai, illetőleg kognitív irányultságú nyelvtudományi kutatásokba tartozik, amelynek számára az etimológia nélkülözhetetlen. Sapir szerint „A szókészlet minden korban a nyelvközösség kultúráját regisztráló szimbólumok összessége" (Sapir 1971: 101). Az etimológus e szerint a szavak, nevek, a kultúra eme nyelvi lenyomatainak, más szavakkal a fogalmi kódolás produktumainak (szavaknak, neveknek, szerkezeteknek) az eredetét vizsgálja. S a vizsgálat kettős eredményre vezethet. Egyrészt szigorúan nyelvészeti következtetésekre, amelyek elsősorban hang-, alak- és jelentéstani természetűek, s a nyelvi