Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Kiss Lajos Emlékülés - Kiss Jenő: Etimológia és nyelvtudomány [Etymology and linguistics] 222

változásokra vonatkoznak. Másrészt pedig annak megállapítására, hogy a szóban forgó nyelvi jelek mit jeleztek és jeleznek a nyelven kívüli világból, az adott nyelv- vagy beszélőközösség kultúrájából, történelméből. Sapirre visszautalva azt mondhatjuk, az etimológia voltaképpen nem más, mint a fogalmi kódolás titkainak a kiderítése. S mivel az ember, a homo sapiens lényegéből következően a nyelvi jelekkel kódoló lény, érthető, hogy Kiss Lajos ezt írta az etimológusról: „Az alkotó etimológus előtt meg-megnyílik az ember legsajátabb és legbensőségesebb szellemi műhelye, ahol a dolgok nevüket kapják" (1976: 29). Igen, ezért fontos munkaeszközei a szófejtőnek a nyelvatlaszok, amelyek voltaképpen kognitív térképek. Kiss Lajos is etimológiai érdeklődése okán írt a magyar nyelvatlasz köteteiről etimológiák tucatjait tartalmazó ismertetéseket, s ezért készülnek az Európai nyelvatlasz térképei alapján az európai művelődéstörténet szempontjából igen tanulságos tanulmányok. Az etimológiára tehát a világ nyelvi képének, a fogalmi kódolásnak a magyarázatában is szükségünk van. Illetőleg abban, hogy a nyelvi adatokat, a szavakat és neveket megszólaltathassuk: mit vallanak a nyelvközösség életéről, anyagi és szellemi műveltségéről, történelméről, természeti és társadalmi környezetéről, más népekkel való kapcsolatáról és így tovább. Az elsőül említett két nagy terület elsődlegesen nyelvtudományi célzatú és érdekű, a harmadik nyelvészeti és interdiszciplináris célzatú és érdekű, de ez utóbbi is elsődlegesen nyelvtudományi tevékenység. Mert a nyelveknek szóban forgó, tudniillik művelődéstörténeti és egyéb „vallomása" csak nyelvészeti megközelítéssel hozható felszínre, tehát nyelvtudományi feladat. Az etimológiai kutatásoknak módszertani szempontból három területe különíthető el. Minden közös jegyük ellenére is részben más megközelítést kíván az alapnyelvi szószármaztatás, megint mást a jövevényszó- és tükörszókutatás, s ismét mást a szóteremtés, az onomatopoézis, illetőleg a szóalkotás produktumainak az eredetvizsgálata. A legbiztosabb, a leginkább kézzelfogható eredményt a belső szóalkotással létrehozott szavak és nevek, valamint a jövevényszavak etimológiái ígérik. Az említett területek eredetvizsgálata, pontosabban vizsgálói, vizsgálóinak szemlélete közötti feszültség az etimológiai kutatások egyik előrelendítő tényezője. Az etimológiában a vezérszerep az alkotó fantáziának és a kritikai szellemnek jut: az etimologizálás voltaképpen e kettőnek az örök küzdelme. A fantázia nem látható, hétköznapi értelemben nem igazolható összefüggéseket sejt meg, rajzol fel (az etimológiai ötlet nem más, mint hipotézis), a kritikai szellem pedig a nyelvre s a nyelven kívüliségre vonatkozó rendszerezett tudományos ismeretek alapján tartja féken a fantázia szárnyalását. Arról a régi kérdésről van szó, amit úgy fogalmaztak meg elődeink, hogy vajon ars, azaz művészet vagy scientia, tehát tudomány-e az etimológia. A mondottak ismeretében érthető, hogy az eti-