Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Tanulmányok - Maticsák Sándor: Az agglutinációval keletkezett mordvin képzőkről [On Mordvinian derivational suffixes of agglutinative origin] 7

At'anbijo, Kecenbije, Kul'asbije, Ordanbuje, Orozbije, Orzanbuje, Salmanbijo, Sifezbuje. Ugyanígy a zűrjén pi is kapcsolódhat toponimákhoz: Il'l'api Tlja fia' (egy út neve, tkp. Tlja fiának az útja'), Katpi 'Katalin fia' (egy tó neve); a pijan pedig a lakosság egy csoportjának meghatározására szolgál: izmapijan 'az Izsma folyó mellett lakók'', jemvapijan 'a Jemva mellett lakók'. (A pi ~ pijan a zűrjén köznevekben gramatikalizálódott, kicsinyítő képzővé vált, vö. zonpjan 'fiúcska' < zon 'fiú'; sijpjan 'hajacska' <sij 'haj') (Cygankin 1981: 48-49; 1983: 163-164). Véleményem szerint itt sincs szó agglutinációval alakult képzőről, ugyanis a bije, bijo, buje tökéletesen beillik a mordvin földrajzi nevek egyik alaptípusába, a kételemű (bővítményrész + alaptag szerkezetű) nevek csoportjába. A leggyakoribb víznévi (és víznévből metonimikus névadással keletkezett településnévi) alaptagokhoz (l'ej 'folyó', latko 'árok, vízmosás, patak', l'isma 'forrás', efke 'tó'), ill. a kuzo 'tisztás' névelemhez túlnyomó többségben köznévi bővítményrész járul, míg a településnevek megalkotásában módfelett produktív vele 'falu' alaptaghoz javarészt személynévi bővítmény társul.14 Ezek

a nevek tehát ugyanolyan felépítésűek, mint a bije, bijo, buje elemű toponimák, így semmi okunk képzővé válást feltételezni (illetőleg ha ez képző lenne, akkor az összes többi, mintegy kéttucatnyi egyéb földrajzi köznévi alaptagot is annak kellene minősíteni, ami abszurd helyzetet eredményezne). 8. kirda (< FV *kerta 'sor, rend; -szor/-szer/-ször', vö. fi. kerta - UEW 659). Multiplicativusi jelentésű elem: kavongirda 'kétszer', kolmongirda 'háromszor', kemengirda 'tízszer', ombongirda 'másodszor' (mivel mindig a számnév genitivusi alakjához járul, a k- így zöngésül). Ennek az elemnek a megítélése a mordvin szakirodalomban nem egyértelmű. Az Erzan kel' (2000: 47) affixoidnak tekinti, a nyelvkönyvek (Mosin - Bajuskin 1983: 126; Mészáros 1998: 101) általában névutónak, az erza értelmező szótár (Abramov 2002: 184) szórésznek, szóelemnek (val peFks) minősíti. Az egybe- ill. különírás kérdésében is ingadozás figyelhető meg: lamonkirda ~ lamon kirda 'sokszor'. Alakilag - és számnevekhez kapcsolódva szófajtanilag is - inkább a névutókhoz kell sorolni, a képző kritériumainak nem felel meg. 9. lango. Önálló szóként elsősorban 'felület, felszín, vminek a felületén lévő hely', ill. 'idő, idény' jelentése van. E két fő jelentés az összetételekben is megőrződik: calgamolango 'lépcsőfok' (< calgamo 'lépcső'), kastomolango 'kemencepadka' (< kastomo 'kályha, kemence'), kudlango 'háztető' (< kud(o) 'ház'), M 14 Öinev

l'isma < cihev 'szagos, büdös', Covar l'isma < covar 'homok', Inel'ej < ine 'nagy', Kahst' erke < kanét' 'kender', Kardon latko < kardo 'istálló, akol', Kijav latko < kijav 'kígyó', Lapiza erke < lapuza 'lapos', Lepl'ej < l'epe 'éger', Ovto l'ej < ovto 'medve', Picingusi < pice 'fenyő', Sijal'ej < sija 'ezüst', Sil'd'ej l'isma < sil'd'ej 'zsombék', Tant'ej l'ej < taht'ej 'édes, finom', 7мmo latko < tumo 'tölgy', Ved'gev latko < ved'gev 'vízimalom'; ill. Armej veié, Boraz vele, Kockur veié, Kuraj vel'e, Norad veié, Polaj veié, Sudoz veié stb. (Kazaeva 2001: 11-44).