Nyelvtudományi Közlemények 102. kötet (2005)

Tanulmányok - Maticsák Sándor: Az agglutinációval keletkezett mordvin képzőkről [On Mordvinian derivational suffixes of agglutinative origin] 7

több nézet látott napvilágot. Az egyik, inkább a népetimológia körébe illő hipotézis szerint a Kece Máska 'Máska kanala', Pine Máska 'Máska kutyája' szerkezetekből jött létre, majd elvonták belőle a kicsinyítő képzőnek vélt -ka elemet (ennek súlyosan ellentmond a genitivusi rag hiánya és a birtokos szerkezet fordított sorrendje: Maskarí kece). A másik feltevés szerint e képzőben a -ma deverbális nomenképző (vö. valgoms 'lemegy' > valgoma 'naplemente') és egy -s képző olvadt össze. Ezáltal Valgomas alak jött létre, majd az analógia révén (Valgomas ~ Valgovat) elvonták a -mas képzőt. Itt segíthetett a Kema-s, Kolma-s, Rama-s nevekben lévő -m elem megléte is, a morfémahatárok eltolódásával (NadTcin 1973: 109-110). Ha ez utóbbi hipotézis igaz, vizsgálódásunk köréből akkor is ki kell zárni a -mas elemet, merthogy akkor halmozódással keletkezett képzőről van szó. Veckanova ezzel szemben egy önálló 'tárgyak összessége, emberek meghatározott csoportjához (családhoz, nemzetséghez) való viszony' jelentésű szóból vezeti le ezt a képzőt, így a -mas a személynevekben a nemzetséghez tartozás kifejezésére szolgált. Elméletét nagymértékben gyengíti, hogy a fentebb már elvetett mdE keckemaz 'horog' és a mdM kdfmaz 'fürt' szóban véli megtalálni annak a bizonyos „önálló szónak" a nyomát, tehát nézete tulajdonképpen Cygankin véleményét tükrözi (Veckanova 1985: 135). Összességében tehát sem a két nyelvjárási közszó, sem pedig a személynevekben felfedhető képzőelem nem indokolja az önálló szóból keletkezett -maz (-mas) képző létét, ugyanis ilyen szót a mordvinból nem hadunk kimutatni, a képző egykori jelentését nem tudjuk körvonalazni, s a közszói alaptagok rendkívül kevés száma és etimologizálási problémái miatt biztos alaptagot sem tehetünk fel. C) Az adott lexéma összetételek utótagja, nem kezdődött meg az agglutinációs folyamat 5. al. Cygankin (1996: 21) a félaffixumok közé sorolja az -al 'vmi alatt lévő hely' elemet (ennek alapszava az al 'alsó, alul lévő; alsó rész; alátét, állvány', vö. MdWb 22). Állítását a következő példákkal igyekszik alátámasztani: M sedal 'pince' < sed 'padló, deszka; híd', M kudal 'talapzat' (< kud 'ház'), M val'mal 'ablak alatti hely' (< val'ma 'ablak'). A sort folytathatnánk Paasonen moksa példáival: kämal 'csizmatalp' < kämä 'csizma', pandái 'lejtő' < рапаэ 'domb', pil'geal 'talp' < pil'ge 'láb', ulal 'toka' < ul 'áll', utdmal 'hombár alatti hely' < Шэтэ 'hombár' stb. (MdWb 23). Ebben az esetben deszemantizációról egyáltalán nem beszélhetünk, hiszen az al utótag eredeti jelentése jól megőrződött. Az összetételek konkrét helyet jelölnek (az előtag és utótag viszonya világosan látható), az absztrahálás folyamata