Nyelvtudományi Közlemények 100. kötet (2003)

Tanulmányok - Csepregi Márta: Megkésett köszöntő [Belated congratulations] 12

Hajdú Péter 1923-2002 13 lógót (Honti 2002, Simoncsics 2002a, 2002b, Bereczki 2003, Zaicz 2003) bizo­nyára mások is fogják követni a lassabban reagáló tudományos folyóiratokban. Még nem érett az idő arra, hogy Hajdú Péter életmüvét átfogóan értékeljük, kijelöljük pontos helyét a tudománytörténetben. Akik ismerték, szerették és tisztelték, egyetértenek abban, hogy korunk egyik legnagyobb formátumú nyel­vésze volt, bölcs, tanítványait felnőtt gondolkodásra késztető professzor, haté­kony tudományszervező, éplelkü ember, aki örökre beírta nevét a magyar és a nemzetközi finnugrisztika történetébe. Egy húsz év múlva, születésének száza­dik évfordulóján rendezendő konferenciának lehetne a témája Hajdú Péter élet­müve, amikor nagyobb rálátással, a mai kortól némileg eltávolodva fognak az utódok reális képet alkotni sokrétű munkásságáról. Ez a konferencia majd rész­letesen áttekinti, mit tett Hajdú Péter az általános uralisztika, a szamojédológia, az etnolingvisztika, az őstörténetkutatás, a tudománytörténet, a tudományos is­meretterjesztés, az oktatás és a tudománypolitika terén. Az alábbiakban ötle­tekkel szolgálok a majdani konferencia majdani előadóinak, s felvázolom az életmű néhány szeletét. Az én írásomnál beszédesebben szól az életmű nagysá­gáról Hajdú Péter tudományos publikációinak jegyzéke, melyet szintén közlünk a jelen ünnepi kötetben. Az uralisztika megújító ja Honti László a Finnisch-ugrische Forschungen százéves fennállását ünneplő számában (Honti 2001) megállapította, hogy Hajdú Péter „Bevezetés az uráli nyelvtudományba" című műve (BUNy, 1966) volt az a mérföldkő, mely új kor­szakot nyitott a 20. századi magyarországi uralisztikában, gyökeresen új szemlé­letet hozva az addigi kutatásokba. Hajdú Péter az összehasonlító finnugor nyel­vészet legjobb hagyományait folytatta, s az etimológiai és hangtörténeti kutatá­sok mellett hangsúlyozta egyrészt a történeti morfológia és szintaxis, másrészt a leíró nyelvészeti kutatások fontosságát. Új terminológiát is alkotott: szorgalmaz­ta a finnugor helyett az uráli, a finnugrisztika helyett az uralisztika kifejezés el­terjesztését, s az ő szóhasználatában az uralisztika nemcsak a finnugor és szamo­jéd nyelvek együttes vizsgálatát jelentette, hanem minőségében újat, modern szemléletű kutatást. A BUNy, majd ennek kibővített, átdolgozott változata, „Az uráli nyelvészet alapkérdései" (UNyA 1981) a szakma fontos kézikönyveivé váltak, több kiadást megértek, több nyelvre lefordították őket. Én, aki 1970-ben kezdtem finnugor szakos tanulmányaimat, nehezen tudom elképzelni, milyen volt az élet a BUNy előtt, bizonyára így vannak ezzel korombéli és fiatalabb pályatársaim is. Hajdú Péter a nyelv rendszerszerűségét először a prágai és a bécsi fonológiai iskola híveként tapasztalta meg. A hangtan területén elsajátított strukturalista

Next

/
Oldalképek
Tartalom