Nyelvtudományi Közlemények 100. kötet (2003)

Tanulmányok - Honti László: Folyóiratunk jubileuma [On the anniversary of Nyelvtudományi Közlemények] 9

Folyóiratunk jubileuma A Nyelvtudományi Közlemények jubileumi számát tartja kezében az olvasó: immáron a 100. kötet jelent meg, amely a finnugrisztika egyik legjelentősebb művelőjének és a folyóirat sorsában meghatározó szerepet betöltő tudósnak, Hajdú Péternek a jubileumát is köszöntheti, sajnálatos módon azonban már csak post mortem... A 100. kötet megjelenése nem a 100. évfolyaméval azonos, mert a történelem viharai miatt nem láthatott napvilágot minden esztendőben egy-egy kötet. A Nyelvtudományi Közlemények 1862-ben indult útjára az alapító Hunfalvy Pál irányításával. Centenáriumán Lakó György, az akkori felelős szerkesztő tekintett vissza az addig elmúlt időszakra (Lakó György: Százéves a Nyelvtudományi Közlemények. NyK 64: 3-12). E két vezető szerkesztő megemlítése egyúttal megkívánja, hogy felidézzük, kik és mikor álltak folyóiratunk élén a közel másfél évszázad során a mai szerkesztőbizottság megalakulásáig: Hunfalvy Pál (1862-1878), Budenz József (1879-1892), Simonyi Zsigmond (1892-1895), Szinnyei József (1896-1930), Gombocz Zoltán (1931-1934), Zsirai Miklós (1935-1954), Lakó György (1955-1967), Hajdú Péter (1967-1985), Honti László (1986-1989) és (Sz.) Bakró-Nagy Marianne (1990-1997). E névsor mutatja, hogy szinte mindig a finnugrisztika (avagy tágabban értelmezve: az uralisztika) művelői játszottak meghatározó szerepet a folyóirat életében. Ennek ellenére nem volt sohasem csak a finnugor és a magyar nyelvészet orgánuma, hanem mindig is kész volt teret adni az altajisztika, az indogermanisztika (ezen belül a germanisztika, a szlavisztika stb.), az általános nyelvészet, továbbá a (történeti-összehasonlító és leíró) nyelvészet számára fontos, egyéb tudományágak (pl. a fonetika, a régészet, az etnográfia, a nyelvfilozófia) eredményeinek is, és egyúttal vitára is serkentett. Az alapító rövid bevezetőjének szavai már az induláskor ezt vetítették előre (az eredeti írásmód megtartásával idézve): „Az 1861-ki akadémiai év után a nyelvosztályi bízottság akként szerveződék, hogy folyton munkálkodhassak, arra kérvén föl a nyelvosztályi ülést, meg az Akadémiát, hogy harmincz ívnyi Nyelvtudományi Közleményeket adhasson ki, s hogy Hunfalvy Pál bízottsági előadó legyen a közlemények szerkesztője. Az Akadémia pártolá az indítványt, és az igazgatóság megadá a szükséges költséget, mire a bízottsági munkálkodás megindula. [Bekezdés] A Nyelvtudományi Közleményekben megjelennek részint az Akadémiában felovasott, részint a bízottsági ülésekben tárgyalt, de bárki által is beküldött nyelvtudományi értekezések. Ezek teszik az Értekező Részt, mely a Közlemények legnagyobb része lesz. Azonban a bízottság a tudományos haladást is mind kül- és belföldön szemmel akarván tartani, s értesíteni róla a Közlemények olvasójit, azon részhez Nyelvtudományi Közlemények 100. 9-11.