Nyelvtudományi Közlemények 100. kötet (2003)

Tanulmányok - Honti László: Folyóiratunk jubileuma [On the anniversary of Nyelvtudományi Közlemények] 9

10 JUBILEUM Ismertető Részt csatol, mely a Közlemények legnagyobb része lesz, mely a nyelvtudomány körében megjelent munkákat és tudományos mozzanatokat ismertet... Az Ismertető Rész... helyet enged bírálatnak és ellenbirálatnak s nem von ki semmit a birálat alól" (NyK 1: II-III). A Nyelvtudományi Közlemények nemzetközi viszonylatban is a legrégibb nyelvészeti folyóiratok egyike, s ezt a körülményt még inkább említésre méltónak tekinthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy nem előzmények nélküli orgánumról van szó: Hunfalvy Pál már ennek előtte is létrehozott egy ilyen célú folyóiratot, a Magyar Nyelvészetet (1855-1861), amely hat évfolyammal vonult be a magyar tudománytörténetbe. Nem kívánok ennél részletesebben szólni folyóiratunk „előéletéről" és első 100 esztendejéről, hiszen Lakó György ezt említett visszatekintésében igen gondosan megtette. (További részleteket illetően 1. K. Sal Éva: A Nyelvtudományi Közlemények történetéből. NyK 64: 277-287.) Hajdú Péter felelős szerkesztői tevékenységének éveiben a folyóirat a korábbiaknál is több teret szentelt a rokon diszciplínák problémáinak és eredményeinek, a modern külföldi nyelvészeti irányzatok ismertetésének; a magyar nyelvvel kapcsolatos ilyen indíttatású tanulmányok megszaporodtak, miközben a hagyományos finnugrisztikai és szamojedisztikai témakörök is bővültek (pl. a tipológia és az arealógia felé történt nyitás főleg Hajdúnak volt köszönhető). Több alkalommal is élénk viták folytak, éles „pengeváltások" történtek folyóiratunk hasábjain. Rédei Károly, aki egy ideig (1974-1985) Hajdú mellett szerkesztői feladatokat látott el, saját kutatói tevékenységével az uráli nyelvek egymás közti és a szomszédos nyelvekkel kialakult kölcsönös kapcsolatait és szókincsük eredetét, az alapnyelvek vizsgálatát állította a középpontba; ezen keresztül voltaképpen másokat is ösztönzött az ilyen jellegű kutatásokra és eredményeiknek a Nyelvtudományi Közleményekben történő publikálására. A Nyelvtudományi Közlemények szigorúan lektorált tanulmányokat és ismertetéseket szokott közreadni, szívesen publikált külföldi szerzőktől is, és a finnugrisztikában (és részben a rokon diszciplínákban is) munkanyelvnek számító idegen nyelveken is, tehát finnül, németül, angolul, franciául és oroszul jelentetett meg tanulmányokat. Az eltelt 141 év során folyóiratunk mindig megemlékezett a magasabb életkort megért, az arra érdemes magyar és külföldi nyelvészek évfordulóiról, nem egyszer ünnepi kiadványok („emlékkönyvek") formájában, továbbá az elhunyt kollégáktól illő módon vett búcsút. Fennállása óta a Nyelvtudományi Közlemények igyekezett teljessségre törekvő mutatókkal (tartalomjegyzékekkel) segíteni olvasóit. Az 1-25. kötetek jegyzéke Simonyi Zsigmond szerkesztésében 1895-ben jelent meg, majd az ezt az időszakot is (sokkal bővebben) feldolgozó 1-50. kötetek anyagát Juhász Jenő