Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Szemle, ismertetések - Szépe Judit: Fonémikus parafáziák magyar anyanyelvű afáziások közlésfolyamataiban [Phonemic paraphasias in the speech of Hungarian aphasics] (Szende Tamás) 359

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 363 kutatást lehetségesen irányító perspektívák felvillantásának formájában, (i) Mint mondtuk, Szépe Judit Szépe György (Az alsóbb nyelvi szintek leírása ÁNyT 6: 359-468) szegmentális fonológiai elemzésének elméleti keretét és entitásait választja afáziás hanghelyettesítéseinek rendezéséhez és tudományos értelmezéséhez, vagyis a jakobsoni binarizmus SPE-mintáinak magyar megfelelőjét -persze ma már valamelyest módosított tartalommal. Talán lehetséges lesz egyszer majd olyan - egyértékü jegyekkel dolgozó - keretet választani, amely csak valamely összetevő ('jegy') meglétét veszi alapul. Vélhető, hogy az értelmezések és az ábrázolások akkor egyszerűbbek lesznek, (ii) Ha a szerző -joggal - úgy látja, hogy a fonematikus parafáziák nem csupán nyelvspecifikus műveletek következményei, ígéretesnek tűnik teljességében követni a jakobsoni felfogást: gyermeknyelv - afázia - hangtörvények. Lehetségesnek és szükségesnek látszik a másik két területen is párhuzamokat keresni, (iii) A műben feltáruló értelmezések és az érvelés természete megkívánná az adatok, sőt a teljes hanganyag hozzáférhetővé tételét. A mai közlési technika ezt nagyobb nehézségek nélkül biztosítaná. A bővítésnek ez az esélye nagyon komolyan fölveti azt a gondolatot is, hogy - nyilvánvaló meggondolásokból - el kellene készíteni a munka angol verzióját. Hadd legyen elérhető a világ afáziakutatásában a több tekintetben egzotikusnak tartott magyar afáziás nyelvi adatbázisa is. (iv) Érdemesnek látszik azután a formalizáció bizonyos részletein változtatni, már ami az ábrázolások előadásmódját illeti. Ugyanis, az úgynevezett ábrák (110-118) inkább a részecskék Brown-féle mozgásának a kauzalitást teljesen nélkülöző pályaképeire emlékeztetnek, semmint a valóságos összefüggéseket tükröző, világos folyamatmodellekre. Az összefüggő, szaggatott, vastagított és vékony vonalak, azután nyilak, téglalapok, trapézok és egyéb sokszögek, továbbá a kisebb és nagyobb köröcskék labirintusában valóban csak egy afáziakutató igazodik el azonnal. Ámbár még neki is alaposan megnehezíti a dolgát, hogy mindezekhez ráadásul -a részleteket és az egészet egyértelművé teendő - azonosító indexszámokat is csatolt a szerző. Külön indoka a változtatásnak még, hogy egyébként az érvelés jól követhető és meggyőző. Az előadásmód szigorú, szabatos, és ez akkor is igaz, ha a mondatok hellyel-közzel túl hosszúra sikerültek. Szende Tamás