Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Szemle, ismertetések - Szépe Judit: Fonémikus parafáziák magyar anyanyelvű afáziások közlésfolyamataiban [Phonemic paraphasias in the speech of Hungarian aphasics] (Szende Tamás) 359

362 SZEMLE, ISMERTETÉSEK tárja azokat a környezeti hatásokat, amelyek a hanghelyettesítések aktuális alakulásában szerepet játszanak. A kép tehát kitágul, szélesebbre nyitott panoráma bontakozik ki az olvasó előtt, amelyben a helyettesítés nem mint egyszerű megfelelés, hanem mint folyamat jelenik meg, a szekvenciaszervezés magasabb szintről irányított meghatározottságaival. Megint egy lehetséges záróvonal, s ismét a továbbvezetés az érdekes. A 4.4. jelzésű fejezetben (157-166) a szerző a jelenségek legmélyére hatolva adja magyarázatát annak a hatásnak, ahogyan az afáziában a nyelvi képesség torzulása bekövetkezik. Megállapítja, dokumentálja és bizonyítja, hogy a folyamatok szervezése két, egymásba csatlakozó programozási szinten megy végbe, egy átfogó, nagyléptékű művelettípussal, „globális programozással", majd egy másikkal, amely a „finomszabályozásokat" végzi el. Ez a zárópontja az analízisnek, amelynek a végén az olvasó hirtelen fölismeri, hogy „hanghelyettesítés" mint olyan tulajdonképpen nem is létezik. Ez a kategória a valóságban egy integrált, többszintű operációs mechanizmus lenyomata, amelyet az adatokban jelenség szinten tapasztalunk. Ami a szorosabb értelemben vett módszertani vonatkozásokat illeti, két körülmény kíván említést, (i) A szerző hangsúlyozottan fonematikus parafáziákkal foglalkozik. Ehhez nem kevesebb, mint kilenc közlőnek mintegy hatórányi hanganyagát dolgozza fel, teljes átírással, adatértelmezéssel stb. Emellett - nagyon helyesen - nem példányok (tokén) eloszlásviszonyai érdeklik, hanem típusokra (type) és ezek rendszerviszonyaira kérdez rá. Fonológiailag mindenképpen ez és csakis ez az érdekes. Céljához mérten éppen ezért elégségesnek látszana egy célpontosan tervezett, ennél szűkebbre fogott adatbázis létrehozása és kezelése. Mégis, ezen a kutatási területen maguk a fonetikai részletek, vagyis az adatok is nélkülözhetetlenek és fajsúlyosak. Ha az afázia nyelvileg univerzális regressziós folyamatokat jelent, akkor a nyelvek közötti összevetés és ennek nyomán bármilyen általánosítás csak a teljes hangtani adathalmaz birtokában lehetséges és hiteles. Nélkülük ezenkívül nem volnának támpontjaink a szekvenciaszervezés sajátosságainak a feltáráshoz sem. (ii) Minden további nélkül belátható, hogy a tárgy feldolgozásában kulcsszerepe van a megfelelő fonológiai keret, sőt elmélet megválasztásának. Pontosan tudjuk, hogy az SPE tündöklése után a magukat elméletnek nevező „fonológiák" száma bizonyosan meghaladja a tízet, s közülük nem egynek magyar alkalmazása is van. Az is világos, hogy ezek egy részének értékelése persze aligha más, mint amit az anonim versengő sörminták hitványabbjaira a minősítő szakbizottság verdiktje kimondott: „Mindegyik ló cukorbeteg". Tény azonban, hogy a végső soron a jakobsoni binarizmusból készletét merítő Chomsky - Halle (1968) elmélet óta egyebek mellett a szubfonemikus entitások készlete meglehetősen átértékelődött. Az a véleményem tehát, hogy ezen a téren föltétlenül van továbblépés. A munka ünnepélyes méltatását maradéktalanul helyettesíti, ha visszapillantunk a fentiekben ismertetett eredményekre. Hadd tegyem meg ezeket a további