Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

42 CSÚCS SÁNDOR dialektusok. Nyilvánvaló ugyanis, hogy minél gazdagabb egy nyelv hangrendszere, annál nagyobb a fel nem használt morfonológiai kombinációk aránya, vagyis a nyelvi rendszer annál redundánsabb. Az általam rekonstruált őspermi rendszer majdnem megegyezik az őszürjénnel: i ù i u e ô o ?a a D Mint látható, az őspermi ù vágyj problémáját úgy oldottam meg, hogy mindkét hanggal számolok az őspermiben: az *j Itkonen j-jének, Lytkin - Rédei w-jának felel meg. Az őspermi *zi rekonstrukciója (a PZ *ti-höz hasonlóan) némileg gyenge lábakon áll. A problémát az okozza, hogy bár az egyes zűrjén és votják nyelvjárásokban megőrzött ù és megfelelései alapján mind az őszürjénre, mind az ősvotjákra rekonstruálható *ii, ezek nem felelnek meg egymásnak. Véleményem szerint PP *ii rekonstruálható azokban a szavakban, amelyekben VT u/i (palatális környezetben esetleg i) ~ VT Per. ù ~ ZR u/i (palatális környezetben esetleg i) ~ PO ù megfelelés mutatkozik; további feltétel, hogy az első szótagi magánhangzónak palatális előzménye legyen és/vagy palatális környezetben álljon. Viszonylag kevés olyan szó (38) van, amelyik az összes kritériumnak megfelel. Ezért arra is gondolhatnánk, hogy az ù a PP-ben nem volt önálló fonéma, hanem pozicionálisan kötött allofón, bár nehéz lenne eldönteni, hogy az u vagy az i allofonja volt-e. (Vagy esetleg mindkettőé?) Célszerű mégis önálló fonémának tekinteni, egyrészt mert így a PP-re biztosan rekonstruálható ó-nek megvan a felső nyelvállású párja, másrészt mert a mai nyelvjárási li-k egy része így levezethető az őspermiből. A korábban kifejtetteknek megfelelően az általam rekonstruált PP rendszerben nincs ç, ó, Q. AZ első kettővel egyáltalán nem számolok, mivel a megvoltuk mellett felhozható egyetlen érv a PO-ban mutatkozó kettős képviselet másként is magyarázható. A klasszikus elmélet #-jának és o-jának az én PP rendszeremben (éppúgy mint a PZ-ban) o és o felel meg. A nyílt ä (A klasszikus elméletben jelölésére az s betűt használják, jelölendő, hogy kissé zártabb hangról van szó. A különbségtételnek nincs fonológiai jelentősége.) esetleges rekonstrukciójáról a következőket mondhatjuk. A klasszikus elméletben azokban a szavakban tesznek fel e-t, amelyekben KZ, KP e ~ PO ô ~ VT e megfelelés mutatkozik és az előpermi előzmény is többnyire ä. A PP *£-t Itkonen (1954: 304-5) azon az alapon látja indokoltnak, hogy a votják abszolút szóvégi e-nek a zürjénben általában -e, de az izsmaiban -£ felel meg. Ebből arra következtet, hogy szóvégen -e volt az eredeti hang és ennek analógiájára az első szótagban is e-t tesz fel. Később (i. m. 333) maga is elismeri, hogy a PP *£ re-