Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

18 CSÚCS SÁNDOR A fentiek alapján Kelmakov (1978: 33) a következő ősvotják rendszert rekonstruálja: i ù i u e ó e o a Kelmakov rekonstrukciójában problematikus, hogy az ősvotjákban *o-t és *e-t is feltesz, a mai nyelvjárásokban ugyanis vagy csak az egyik, vagy csak a másik jelentkezik. A rendszer szempontjából is kézenfekvőbb lenne vagy csak *o-vel, vagy csak *é?-vel számolni. Vannak ugyan olyan nyelvek, amelyekben négy-négy középső és felső nyelvállású magánhangzó van, de az ilyen rendszerek elég ritkák és inkább azokra a nyelvekre jellemzők, amelyekben magánhangzó-harmónia van, tehát amelyekben fontos a palatális-veláris oppozíció. A votjákban azonban sohasem volt palatális-veláris magánhangzó-harmónia, azzal az őspermi kornak is csak az elején (tehát az itt tárgyalt korszaknál mintegy 2500 évvel korábban) számolhatunk. Talán érdemes a megfontolásra az a feltevés, hogy a Kelmakov rekonstruálta négy centrális magánhangzó között túl kicsi lett volna a különbség, vagyis a redundancia. Ez pedig hátrányosan befolyásolta volna a nyelv kommunikatív funkcióját. További érv Kelmakov feltevésével szemben, hogy ősvotják *<?-je őspermi *o-ból származik (vö. ~ őszürjén *o > ZR. e, PO Ö), szerinte tehát őspermi *ó > ősvotják *e > óvotják *o változássorozattal kell számolnunk, vagyis delabializációval majd labial izációval. Ez a feltevés feleslegesen bonyolult. Az őspermi *ó > ősvotják *e delabializációt semmi sem indokolja, sőt az a tény, hogy a legtöbb votják peremnyelvjárás több szóban változatlanul megőrizte az eredeti őspermi *ó-t, kifejezetten cáfolja. A közvotjákból ugyan kimutatható ó > e delabializáció, de ez sokkal később történt, a középvotják korban. Az *e > o változás a megkülönböztető jegyek szempontjából is problematikus, mivel [+cent -lab] —-> [-cent +lab] történik, vagyis egyszerre két megkülönböztető jegy változik meg. Az a nézet, hogy a mai votják o általános előzménye ősvotják *:> lett volna (Bubrich, Hanns), még kevésbé bizonyítható; egy őspermi *ó > ősvotják *D változás megtörténte nem igazolható. Az elmondottak alapján a mai votják o legvalószínűbb előzményének az ősvotják *ö látszik, és így az ősvotjákra az alábbi rendszert tehetjük fel: i ù l u e ô o a