Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

A permi vokalizmus története 13 Sajnos a szerző nem tájékoztat arról, milyen meggondolások alapján jutott erre az eredményre (mármint a feszes-laza oppozíció feltevésére), valamint arról sem, milyen volt szerinte a feszesség konkrét fiziológiai és/vagy akusztikai természete. Az sem tisztázódik, hogy van-e valamilyen kapcsolat Rédei gespanntungespannt és Harms lax-tense oppozíciói között. A már említett hamburgi szimpóziumon röviden Décsy Gyula is foglalkozott a permi vokalizmussal (Décsy 1969b: 202-204). Úgy véli, hogy „Alle Forscher setzen bei der Ausbildung des permischen Vokalismus einen Entwicklungsprozess voraus, der einen äusserst komplizierten Vorgang darstellt." Le is egyszerűsíti a mai permi vokalizmusok kialakításához vezető folyamatokat három hangfejlődési tendenciára: „- ein umfassender Velarisierungprozess; - eine Tendenz zum Geschlossenwerden; - eine Tendenz zur Delabialisierung" (Décsy 1969b: 202). Véleményét a mai permi nyelvek hangstatisztikájával igyekszik alátámasztani. Azért tartottam szükségesnek idézni Décsy véleményét, mert az egyszerűség - módszertanilag fontos - követelménye nála vetődik fel először a permi vokalizmussal kapcsolatban. Korenchy Éva a 70-es évek elején megjelent tanulmányában (Korenchy 1974) arra vállalkozott, hogy részletesen kidolgozza Rédei elméletét a nyílásfok szerinti magánhangzó-harmóniáról: „Feladatunk a következőkben az, hogy etimológiai anyagon kíséreljük meg szemléltetni a nem-első szótag vokalizmusának az első szótagéra tett esetleges hatását, s ennek a hatásnak a mibenlétét." (Korenchy 1974: 43) Korenchy vizsgálódásait az őspermi vokalizmus kialakulásához vezető folyamatokra korlátozta, kiindulópontként a finnugor végpontként pedig az őspermi magánhangzó-rendszert választotta, mindkettőt a Rédei rekonstruálta formában. A szerző szerint a kitűzött feladatot teljesítette, sőt túlteljesítette, mert úgy véli, hogy „... a nem-első szótag vokalizmusa nem csupán a nyílásfok szerinti illeszkedést [...] tekintve befolyásolta az első szótagét, hanem hozzájárult az első szótagi magánhangzórendszerben érvényesülő labializálódáshoz is." (i.m. 73) A második szótag asszimiláló hatásán kívül Korenchy magyarázó elvként használ a korábbi irodalomból megismert olyan tényezőket is, mint a rendszerkényszer, a gyakoriság, a hangsúlyos-hangsúlytalan helyzet és a mássalhangzó-környezet. A permi első szótagi magánhangzók esetében a második szótagi magánhangzó hatását mint általános magyarázó elvet aligha lehet elfogadni (ez Itkonen véleménye is; 1. Itkonen 1975: 361). Korenchy munkájának inkább az ad fontosságot, hogy modern etimológiai kutatások alapján összeállította a permi nyelvek UR, FU és FP eredetű szavainak egy megbízható jegyzékét, és igyekezett megállapítani az őspermi korban lezajlott hangváltozások relatív kronológiáját. Kronológiai megállapításai természetesen csak akkor helyesek, ha helytálló a kiinduló-, illetve végpontul választott rekonstruált magánhangzórendszer.