Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

14 CSÚCS SÁNDOR V. K. Kelmakov a 70-es évek közepe óta foglalkozik behatóan votják anyanyelve hangtörténetével, különösen a vokalizmus történetével (Kelmakov 1975a, 1975b, 1976, 1978). Erőfeszítései elsősorban az ősvotják magánhangzórendszer rekonstruálására irányultak (Konkrét eredményeit dolgozatom más helyén ismertetem.), de igen fontosak a votják nyelvtörténet periodizációjára vonatkozó megállapításai is. Kelmakov aspiránsként Lytkin tanítványa volt, s így tökéletesen ismeri és használja a klasszikus nyelvhasonlítási módszert. Az uráli hangtörténetet tárgyaló összefoglaló munkájában (Sammallahti 1988) az elsősorban lappológusként ismert Pekka Sammallahti is felvázolja a permi vokalizmus történetét. Sammallahti az Itkonen - Lytkin - Rédei-féle klasszikus elméletet elvetve sok tekintetben a Harms-féle felfogáshoz tér vissza. Ennek megfelelően az általa rekonstruált rendszerek és az általa feltett változások sokkal bonyolultabb képet mutatnak, mint a klasszikus elmélet, annak ellenére, hogy megállapításai viszonylag kis számú etimológián alapulnak. Sammallahti 8 rövid ( ä, e, i, a, o, u, e, i) és 4 hosszú (ee, ii, oo, uu) magánhangzót tartalmazó FP rendszerből indul ki. Ezután négy előpermi (Pre-Permic I-IV) rendszeren keresztül jut el az őspermiig (Proto-Permic). Az előpermi nála az őspermi kor folyamán létezett rendszereket jelenti. Ilyenek meglétében aligha lehet kételkedni, de konkrét realizációjukat se bebizonyítani, se megcáfolni nem lehet. Ráadásul Sammallahti olyan hangokat rekonstruál bennük (pl. o, ó, ö, e), amelyek így, egy rendszeren belül és egy időben aligha léteztek. Sammallahti PP rendszere ugyanúgy 15 magánhangzót tartalmaz mint Harmsé. Nála azonban ezek redukáltakra (4) és teljesekre (11) oszlanak. A klasszikus elmélet felső nyelvállású vokálisait tartja redukáltaknak, az ç, ô, ç sornak nála teljes képzésű felső nyelvállásúak felelnek meg. Tehát a negyedik nyílásfok problémáját a teljes - redukált oppozíció feltevésével akarja megoldani. Vagyis egy nagyon valószínűtlen feltevést egy valószínűtlenre cserél. Őspermi rendszere nehezen képzelhető el valóságosan létezett rendszerként, hiszen négy középső (o, ô, e, e ) és öt felső ( u, i, ù, ü, i ) nyelvállású magánhangzót rekonstruál. A PP-re feltesz a-t is, ez az általam rekonstruált j-nak felel meg. Sammallahti szerint a redukáltak, amelyeket még a PZ-re is feltesz, később ismét teljes képzésüekké, a teljes képzésű felső nyelvállásúak viszont a PO kivételével minden permi nyelvjárásban nyíltabbá váltak. A PP redukáltak feltevésének tehát az az ára, hogy két olyan hangváltozást kell feltennie, amelyek sem a természetes fonológiai folyamatokkal, sem a permi vokalizmustörténetre jellemző tendenciákkal nincsenek összhangban. Vagyis Sammallahti elmélete éppen az egyszerűség és az elegancia általa hangoztatott követelményeinek (i.m. 531.) nem tesz eleget. Rövid összefoglalásában T. Riese ( Riese 1998: 261-267) a klasszikus elmélet álláspontját képviseli.