Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Kalauz nyelvrokonainkhoz. [A guide of the Finno-Ugric Peoples] 297

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 297 Kalauz nyelvrokonainkhoz Csepregi Márta (szerk.), Finnugor kalauz Budapest, 1998.2281. Találó címet választott Csepregi Márta szerkesztő: a Finnugor kalauz valóban az, aminek mondja magát. Elkalauzol őshazáink, vándorlásaink színhelyére, a nyelvrokon népek lakóhelyeire Szibéria közepétől nyugaton a Rigai öbölig, északon az Északi fokig. Találó a címlapfotó is: hanti csónakos asszony evez velünk át a túlsó partra, ősei földjére. Jelképesnek érzem, hogy éppen egy asszony látható a címlapon. Hiszen akik ismerik például az oroszországi finnugor népek e századbeli történetét, jól tudják, hogy mit kellett e népek asszonyainak magukra vállalni. Kényszerűségből, mert a férfiakat pusztította a sztálini terror, a háború, pusztította és pusztítja az alkohol, a szegénység és a kétségbeesés. A sztálini korszak főleg a nemzeti értelmiséget pusztította (ki), a háború azonban válogatás nélkül elvitte a parasztot, a munkást és az értelmiségit. Ha egy mari vagy udmurt faluból elvittek a háborúba száz férfit, jó ha tíz-húsz hazatért közülük, néha még annyi se. Ilyen körülmények között az asszonyokra hárult mind az anyagi javak megtermelésének, mind a nemzeti nyelv és kultúra megőrzésének feladata. S mindez a nyílt terror, majd a csendes, de annál fojtogatott) elnyomás körülményei között. Hatvan év óta ez az első könyv, amely elmondja, elmondhatja az igazságot Oroszországban élő nyelvrokonaink sorsáról. S ezzel már meg is említettem az első okot, ami miatt fontos eseménynek tarthatjuk a Finnugor kalauz megjelenését. De soroljuk tovább az örvendezésre okot adó tényeket: húsz év óta ez az első magyar nyelvű könyv, amely átfogó képet ad szinte valamennyi nyelvrokon népről. Huszonkét, zömében fiatal nyelvész és néprajzos műve. (A legfiatalabb szerző mindössze 27 éves, ami tudományos pályán szinte gyermekkornak tekinthető.) A szerzők - élve a megváltozott politikai légkör kínálta lehetőségekkel - az utóbbi években valamennyien heteket, hónapokat, sőt éveket töltöttek annak a népnek a körében, amelyet bemutatnak. Ki kutatóúton, ki lektorként, a magyar kultúra követeként gyűjtötte tapasztalatait. Megérdemlik, hogy mindannyiuk nevét felsoroljuk: Bereczki Gábor, Bogár Edit, Csepregi Márta, Dobó Attila, Dolovai Dorottya, Felföldi László, Klima László, Kozmács István, Margarita Kuznyecova (a mari nép képviselője a szerzői kollektívában), Mészáros Edit, Nagy Beáta Boglárka, Nagy József, Nagy Zoltán, Peregi Dóra, Pomozi Péter, Ruttkay-Miklián Eszter, Salánki Zsuzsa, Sipőcz Katalin, Florian Sobanski (aki a német finnugristákat képviseli), Szíj Enikő, Varga Judit és Zaicz Gábor. Tiszteletet parancsoló és reménykeltő névsor. Tiszteletet parancsoló, mert egyesek már komoly tudományos pályát tudhatnak maguk mögött, és remény-