Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Kalauz nyelvrokonainkhoz. [A guide of the Finno-Ugric Peoples] 297

298 SZEMLE, ISMERTETÉSEK keltő, mert a fiatalabb generációhoz tartozó szerzők jelentik, jelenthetik a tudományos utánpótlást. Lehetetlen vállalkozás lenne a könyv tartalmi ismertetése: anyaga annyira gazdag, hogy a kritikus a bőség zavarával küzd. Mit emeljen ki kedvcsinálóul, miről beszéljen: a mindössze húsz főre olvadt lív népről, akik valaha egy egész tartományt népesítettek be: Livóniát, amelynek lengyel királyként Báthory István is uralkodója volt. Vagy a nők kitüntetett szerepéről a finn társadalmi és kulturális életben, amiről Varga Judit finn mozaikjaiban olvashatunk? Vagy talán a szamojédok sámánhitéről, vagy az osztjákok hagyományos életmódjáról (rekesztékes halászat, csapdaállítás, nyírkéreg edények készítése), amelyről Ruttkay-Miklián Eszter élményszerű helyszíni naplója számol be? De menjünk sorjában. A bevezető fejezetekben az olvasó megismerkedhet a nyelvrokonság fogalmával, bizonyításának módjával, az őshazaelméletekkel és az oroszországi finnugor népek történetének és mai helyzetének közös vonásaival. A könyv legnagyobb részét a tizenkilenc finnugor népet bemutató írások teszik ki. Ezek egyesítik magukban az ismeretterjesztést és az élményszerű úti beszámolót. Az egyes népek lakóhelyének, lélekszámának, történelmének, hagyományainak bemutatása mellett a mai élet, kultúra, az anyanyelv helyzete és iskolai oktatása, a fennmaradás esélyei, a nemzeti szervezetek is vissza-visszatérő témái a szerzőknek, akik immár nem másodkézből szerzett, cenzúrázott ismereteket közölnek, hanem saját tapasztalataikat mondják el. A szerkesztő - nagyon helyesen - nem törekedett az írások uniformizálására. Hagyta, hogy a szerzők legjobb belátásuk szerint válogassanak élményeik és ismereteik közül. így eltérő terjedelmű és felépítésű fejezetek születtek, amelyekben jól érvényesül az egyes szerzők egyéni látásmódja és stílusa. Ennek köszönhetően az egész könyv rendkívül olvasmányos, az ismétlődni látszó tartalmi elemek ellenére egy pillanatig se válik unalmassá. Bevallom, hogy szinte egy ültő helyemben olvastam végig a könyvet, és meg kell mondanom, hogy az olvasottak mindenben megerősítették saját tapasztalataimat, amelyeket az elmúlt néhány évben hosszabb oroszországi, finn- és észtországi tartózkodásom során szereztem. így nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a kötet mindegyik írására jellemző a hiteles és felelős tájékoztatás igénye, valamint az a jóindulatú elfogultság, szeretet vagy empátia - nevezzük bárhogy -, ami nélkül egy ilyen témához nem is érdemes hozzáfogni. A szerzők önzetlen elkötelezettségét, ügyszeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy - legjobb tudomásom szerint - írásaikat gratis bocsátották a kiadó rendelkezésére. A könyv külső kiállítása méltó a tartalomhoz. A vonzó címlap belső oldalán szép színes térkép mutatja be az összes finnugor nép jelenlegi lakóhelyét, a hátsó borító belső oldalán pedig a finnugor népek zászlóival ismerkedhet az olvasó. A könyv leglátványosabb része kétségtelenül a 32 oldalnyi színes fénykép, amelyeket jórészt maguk a szerzők készítettek, és amelyek jól egészítik ki, illet-