Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Az Uralica és az Uralic Studies. [The Uralica and the Uralic Studies] 291

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 293 második, a Vita a negyedik, a Bevezetés a hatodik, a Tájékoztatás csak a nyolcadik számban jelentkezik, és e rovatok később is hiányozhatnak. íme egy-egy példa ez utóbbiakra: a világ keletkezése a Kalevalában és a japán mitológia (2: 73-76), a finn esetrendszer néhány problémája (4: 63-66), a mai magyar nyelvtudomány (6: 45-52), az Uralica 1-7. számának tartalommutatója (8: 69-76). Egy folyóiratszámot - nevezetesen a hatodikat és a hetediket - olykor csak négy tanulmány tölt meg. A leggazdagabb szám eddig a kilenc értekezést tartalmazó ötödik, amelynek tudományos anyaga alapján a japán nyelvtudomány kiemelkedő alakjáról, Sinmura Izururól elnevezett díjat elsőként a Japán Uralisztikai Társaságnak ítélték oda (vö. Ur. 7: 73). Az Uralica első tíz számában 29 szerzőtől 76 írás szerepel. A folyóirat három legtermékenyebb szerzője: Koizumi Tamocu, Kikugava Taszuku és Ikeda Tecuro 14, 11, illetőleg 8 közleménnyel. Koizumi professzor (1926—), aki 1977 óta a Japán Uralisztikai Társaság elnöki tisztét is betölti, a folyóiratnak valamennyi számában publikált. A külföldi szerzők közül a japán uralisták fórumában a Kanadában élő Szabó Lászlónak négy lappológiai tanulmánya, a fiatalon elhunyt Szabó T. Ádámnak három recenziója jelent meg. - Vizsgáljuk meg az írások tematikáját, és egyúttal ismerkedjünk meg a jelesebb dolgozatok íróinak nevével is. A dolgozatoknak mintegy 30%-a - 23 közlemény - az uráli nyelvtudomány, valamint a nyelvszociológia, az összehasonlító néprajz, a történettudomány kérdéskörével foglalkozik. A nyelvészeti tanulmányok közül kiemelendők többek között a következők: Koizumi T. szemléje az uráli vokalizmusról (1: 59-68), értekezései az uráli hangsúlyról és magánhangzó-hosszúságról (6: 1-15), az uráli ún. elbeszélő vagy narratív módokról (7: 1-19), az uráli mutató névmások deiktikus funkciójáról (8: 1-16), az uráli tárgyas igei szerkezetekről (9: 1-9), valamint Ikeda T. közleményei a folyóirat legutóbbi három számában: az igék szerkezete és jelentése az agglutinatív nyelvekben (8: 31-45; ez az írás japán nyelvű, és sajnálatos módon - kivételesen - nincs rezüméje), az észak-eurázsiai nyelvek fonológiai rendszerei (9: 39-60) és igeragozása (10: 53-82), valamint Koizumi professzor uralisztikai monográfiájának beható ismertetése (9: 69-91). Rendkívül érdekes Heno Sarv számos grafikont is tartalmazó észt nyelvű tanulmánya az oroszországi finnugor népek lélekszámának alakulásáról a 18-20. században (10: 103-115). Inoue Koicsi japán nyelvű szemléjének címe: Van-e finnugor etnológia? (3: 105-112; itt sincs a külföldi olvasót tájékoztató összegezés). Kazár Lajos két tanulmánya az általa lehetségesnek vélt uráli-japán nyelvi kapcsolatokkal foglalkozik (3: 73-90, 5: 59-84). Az ugor nyelvek közül magyar tematikája van 14 dolgozatnak, és az egyetlen obi-ugor vonatkozású közlemény - Tálos Endre honfitársunk írása - a kihalt tavdai vogul magánhangzórendszerének vizsgálatát tekinti tárgyának (4: 1-3). A magyar nyelvészeti tanulmányok közül kiemelendő Ikeda Tecuro három folytatásból álló munkája a magyar hosszú magánhangzók eredetéről és történetéről