Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)
Tanulmányok - Molnár Ilona: Az alárendelt mondatbeli felszólító módról (A magyar kötőmód kérdéséhez) [On imperative in subordinate clauses] 5
Az alárendelt mondatbeli felszólító módról* A magyar kötömód kérdéséhez MOLNÁR ILONA According to a widely held view the mood which morphologically coincides with the imperative in subordinate clauses in Hungárián corresponds to the Subjunctive mood of the Indo-European languages as regards its modal value. The author takes issue with this belief. First, she rejects the common argument about the special effect of the Subjunctive on word order citing évidence that basically word order in clauses containing Subjunctive mood is defined by the theme-rheme sturcture of the clause involved. Secondly, she réfutes the argument that the imperative in Hungárián subordinate clauses alias Subjunctive mood should dénote non-factual events. She argues that the subjunctive mood is compatible with both a positive and negative factuality. She takes the view that the rules governing the use of the imperative in subordinate clauses belong to the lexical level of the sentence. 1. Bevezetés 1.1. A vizsgálat célja A nyelvészeti terminológiai szótárakban regisztrált jelentések (s természetesen más források, pl. nyelvtani definíciók is) arról tanúskodnak, hogy az igemód fogalma nem egyértelmű. Azaz nem tudunk kiemelni olyan ismérveket, amelyek alapján elég nagy biztonsággal eldönthető volna, hogy bármely adott nyelvben megvan-e az igemód kategóriája egymáltalán,1 illetve, hogy milyen igemódok tulajdoníthatók az adott nyelvnek. Úgy tűnik fel, e helyzet legfőbb előidézője a morfológiai igemódoknak nyelvenként viszonylag kis száma és sokszor hiányos paradigmája, egyidejűleg sokféleségük a használatban, illetve a különféle úton-módon létrejövő modális jelentéseknek igen színes világa. Mindezek hatására az egyes grammatikusok által egy adott nyelvben megkülönböztetett igemódok száma akár jelentősen eltérő is lehet, a tradicionálisan vagy egyénileg preferált szempontoktól függően. Ilyen körülmények között aligha vitatható, hogy a magyar kötőmód kér* A tanulmány az MTA Nyelvtudományi Intézetében Kiefer Ferenc által irányított morfológiai kutatási program keretében íródott. Ám Greenberg felsorolásában a 30.sz. nyelvi univerzálé azt mondja ki, hogy ha valamely nyelvben az igének van személye, száma vagy neme, akkor feltétlenül van ideje és módja is; 1. Greenberg 1966. Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.
