Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

10 SZENDE TAMÁS 1.3.4. Részletek érintése nélkül és a mégoly indokolt érvelés elhagyásával, a megoldás a fenti kérdésekben az volt, hogy mind az 1.3.2., mind az 1.3.3. pontban felvetettekkel eleve úgy számoltam, mint az ismeretszerzés adott esetben elkerülhetetlen deficitjeivel, hitem szerint jelentéktelen vonatkozásban kockáztatva egy-egy adat teljes megbízhatóságát. Megdönthetetlen szükségszerűségnek tekintettem ugyanis, hogy a beszédanyag mentes legyen mindenfajta külső beavatkozástól. Emellett javítani igyekeztem az adatok helyes- értékelését avval, hogy a hangszerkezetében nehezen azonosítható változatokat a teljes alakra hozva leírtam, majd az összegyűjtött szavakból mondatokat képeztem, és izolált ejtésü változatban felolvastattam a kísérleti személyekkel. A torzított és a teljes változatok párjai fontos helyeken bizonyultak nélkülözhetetlennek a tipológiai értékelésben is. 1.4. Mi legyen azonban végső soron az összevetés egyik oldalán megjelenő, teljes forma fonológiai megfelelője, a nyelvi jel (egy szóalak), amelyet az előbbi a realizáció tartományában következetesen és hiánytalanul, mindenféle torzítás nélkül képvisel? A kérdés a maga teljes bonyolultságával a tudományszak történetében a generatív fonológia (vö. Chomsky-Halle 1968) és általában az úgynevezett folyamatfonológiák megjelenésével tárult fel. Az elemek feltárását és rendszerezését célul tűző, úgynevezett taxonomikus fonológiákkal szemben ugyanis ezekben az irányzatokban a kutatás az alábbi kérdések körül forog. (i) Milyen módon, mely elemekből és milyen szabályok működése révén alakul ki egy szóalak teljes fonológiai képlete, (ii) Mi az a leírási mód, amely kifejezi az adott szóalak összetartozását a szóalak elemeinek (morfémáinak) más szóalakokban föllelhető változataival? Továbbá, (iii) a meghatározandó fonológiai alapalakkal [underlying vagy phonological/phonemic représentation] szemben támasztott további követelmény az is, hogy abból a tényleges ejtési alakzatnak [surface vagy phonetic représentation] következetes formában levezethetőnek kell lennie. Végül — (iii)-mal összefüggésben — (iv) a fonológiai alapalak csak (szabályok útján) nem jósolható információkat tartalmazhat. Az alapalakkal kapcsolatos felfogások némelykor szikrázóan ellentétes sokfélesége elkerülhetetlenné teszi a legalább néhány markáns irányzatra kitekintő összegzést. 1.4.1. A standard elmélet megjelenése után a fonológiai alapalak meghatározásának kérdése nyitott maradt, illetve újra nyitottá vált a fonológiai irányzatokban. Bár közismert, szó szerint idézem a generatív fonológia idevágó felfogásának azt a két kulcsmondatát, amelyek szinte minden további vitának és kritikai gondolatmenetnek a kezdőpontját kijelölik, és amelyek egyszerre világítanak rá a standard elméletnek (i) az autonóm fonemikus Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.