Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

A SZEKVENCIA IDŐSZERKEZETÉNEK TORZULÁSA 11 szint meglétével kapcsolatos tagadó álláspontjára, valamint (ii) (grammatikai természetű) szabályok szükségét valló felfog asara a lexikon egységeinek felépítésében: "[W]e propose that each item in the lexicon be représentée! as a two-dimensional mátrix in which the columns stand for the successive units and the rows are labeled by the names of the individual phonetic features. We specifically allow the rules of the grammar to alter the mátrix, by deleting or adding columns (units), by changing the spécifications assigned to partiéular rows (features) in particular columns, or by interchanging the positions of columns" (Chomsky-Halle 1968. 296). A generatív fonológiának a mögöttes vagy alapul szolgáló [underlying] reprezentációval kapcsolatos konkrét elemző eljárását — csupán a szemléletes felidézés végett az SPE és egyik közvetlen előzménye, Chomsky (1964) két példáján mutatom be. Az illusztrációhoz megjegyzendő: a generatív fonológiában a módszertani elv ismeretesen az, hogy a konkrét formák, azaz a fonetikai reprezentációk alapul szolgáló formákból vezetődnek le, és mivel a levezetésekben az egyszerűség föltétlenül követendő maxima, az egységek leírásában a paradigmatikus összefüggéseknek benne kell lenniük. A gyakorlatban ez a következőt jelentette. A divinity és a divine kétségtelenül összetartozik, hiszen a divinity a divine származéka; ha azonban összetartozásukat az /ai/ —• /i/ levezetéssel akarjuk kifejezésre juttatni, és másfelől a vary/variety párban, amely hasonló összetartozást mutat, az ellentétes irányú levezetést, vagyis /i/ -» /ai/-t vagyunk kénytelenek föltenni a származtatás ellentétes iránya miatt, akkor egyszerre két, ellentétes irányban működő szabályt állapítunk meg. Ez ellentmond a leírás egyszerűségével szemben támasztott követelménynek. A nehézség elhárulni látszik, ha a közös tőben /i:/ meglétét feltételezzük, amely egyik esetben — rövidüléssel — [i], a másik esetben — diftongizálódással — [ai] alakban realizálódik (az eljárásra 1. különösen Chomsky-Halle 1968. 295-8.) Ha azonban következetesen folytatjuk a fonológiai értelmezésnek ezt a vonalát, akkor a right/righteous szópárban a tőalakot /ri:xt/-nek kell felírnunk. így viszont nemcsak az a nehézség fog adódni, hogy a t előtti mássalhangzó soha nem hangzik [x]-nak, hanem hogy ilyen elem az angol hangrendszerben egyáltalán nem is létezik (az SPE felfogásának általános problémájaként erre 1. Kiparsky 1968/74, a szóban forgó alakzatok kritikai elemzésére 1. Sommerstein 1977. 211-212; Vennemann 1986. 5-7). A generatív fonológia által adott képlet fenomenológiai féloldalassága sarkallta elsősorban a természetes generatív fonológiát a bírálatra és az újraértékelésre. 1.4.2. A standard elmélet a természetes generatív fonológiában [Natural Generative Phonology] olyan bírálatra talált, amely maga is a standard elmélet koncepciójában fogant. Abban az értelemben mindenképpen, hogy a természetes generatív fonológia is elfogadja a disztinktív jegyeket a meghatározó, Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.