Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Pléh Csaba: A mondatmegértés és a nyelvi szerkezet összefüggései a magyarban [Relationships between sentence understanding and lingusitic structure in Hungarian] 1

Szórend A magyar mondatok szórendjét gyakran emlegetjük szabadként. A sokat vitatott szórendi „szabadság" két szempontból is szembetűnően korlátozott. Csak a fő összetevők - alany, tárgy, állítmány - tekintetében használhatunk szabadon különböző permutációkat, egy-egy összetevőn belül a különböző részek szórendje szigorúan rögzített. A főnévi csoporton belül a névelő például mindig megelőzi a jelzőt, a jelző a jelzett szót s így tovább. Másrészt, jellegzetes vám-rév hatás van az argumentumok, a klasszikus értelemben vett szintaktikai összetevők szabad szórendje és a mondat pragmatikai külnbségeket hordozó aktuális tagolásának rögzített volta között. Míg az alany és a tárgy például bárhol szerepelhet a magyar mondatban, a mondatban kiemelt új információ csak egy meghatározott helyen állhat. A nagyobb összetevőkön belüli rögzített szórendet könnyű logikusan értelmezni feldolgozási szempontokból. A jelzők például nem egyeznek a főnévi csoport fejével sem nemben, sem számban, sem esetben. Ezért, ha nem állnának közvetlenül egymás mellett, nem tudnánk azonosítani azt, hogy a lehetséges főnevek közül melyikre vonatkozik az adott jelző. Ezt az érvet intuitíven jól alátámasztja az, hogy a főnév mögé kerülő értelmező felveszi annak esetragját (pl. láttam a barátnődet, a feketét). A jelzők rögzített helye általánosan kivédi azt a csapdát is, hogy a mondatban állítmánynak értelmezzük a jelzői szerepű melléknevet. A magyarban ugyanis jelen időben nincsen copula, úgyhogy a (3) és (4) példában önmagában a melléknév képes a szórend függvényében attributiv, illetve predikatív szerepet betölteni. ((4) folytatásai természetesen kimutathatnák, hogy a fekete egy további főnévi csoportban attributiv szerepű — A fiú fekete kutyája...). (3) A fekete fiú ... (4) A fiú fekete. A „hagyományos" nyelvtipológusok megfogalmazása szerint a különböző alany, tárgy és ige permutációk között a szabadság ellenére vannak ún. semleges vagy alap szórendek. 8