Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Pléh Csaba: A mondatmegértés és a nyelvi szerkezet összefüggései a magyarban [Relationships between sentence understanding and lingusitic structure in Hungarian] 1

Határozott tárgyak esetén tárgyas mondatokban az alap szórend SVO (alany-állítmány-tárgy) lenne, míg határozatlan tárgyak esetén SOV, vagyis a tárgy megelőzné az igét (Dezső 1982). A magyar szórenddel foglalkozó újabb irodalom a fentebb már említett vám-rév hatást próbálja meg tisztázni. A nyelvtani szerepek szempontjából szabad és a pragmatikai szerepek szempontjából rögzített szórend viszonyánál a következőkből indul ki. Az ún. funkcionalista mondatszemlélet keretében született munkák, melyek a topic és a comment, a már ismert és az új információ, a „valamiről valamit mondunk" tagolódás fogalmából indulnak ki, Elekfi (1964), Dezső és Szépe (1967), valamint Kiefer (1967) munkája óta mind felvetették, hogy a szórend szerves kapcsolatban van a topic-comment tagolódással magyar mondatoknál. É. Kiss (1981, 1983) elegáns s átfogó szándékú megoldása a magyar szórend topic-comment motiválása és Chomsky (1982) újabb szintaktikai felfogásának összeötvözéséből született. É. Kiss megfogalmazásában a topic és a fókusz fogalma eredeti pragmatikus fogalmakból (az ismert és az új információ fogalmából) szintaktikailag rögzített pozíciókká válnak, vagyis olyan „helyekké", melyek a mondat levezetése során a transzformációk által érintett elemek landoló pontjai. Eszerint egy mondat alapszerkezetét az ige és a fő kategóriák (alany, tárgy stb. ) rendezetlen halmaza adja. Mozgatási szabályok tennék lehetővé, hogy az egyik kategória közvetlenül az ige előtti helyzetbe kerüljön, ami a mondat fókusz pozíciója (ez felel meg a hagyományos funkcionalista elemzés új információ kategóriájának). Egy további választható mozgási szabály más kategóriát vagy kategóriákat helyezhetne a fókusz elé, ezáltal kialakítva a mondat topicját. A fókusz a mondat fő nyomatékának hordozója is. Ezért azok a szerkezetek, amelyek a közvetlenül az ige előtt állón kívül egy más elemet hangsúlyoznak, nyelvtanilag nem helyesek. Ez az alapvető intuíció motiválja, hogy a funkcionális mondattagolást szigorú szintaktikai rendszerré tegyük a magyarban, hiszen megkötéseinek felrúgása agrammatizmust eredményez. Ennek megfelelően helytelen például az olyan mondat, ahol egy kötelezően fókusz hordozó elem (a tagadás) megléte esetén a fókuszt semleges esetben hordozó igekötő nem mozdul el az ige elől, például Jó-