Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)
Tanulmányok - Pléh Csaba: A mondatmegértés és a nyelvi szerkezet összefüggései a magyarban [Relationships between sentence understanding and lingusitic structure in Hungarian] 1
hez. így például a tárgyas mondatok megértési sémája úgy alakulna ki, hogy a gyermek a prototipikus tranzitív jelenethez (amelyben egy emberi cselekvő végez egy olyan cselekvést egy kis méretű fizikai tárggyal, mely a tárgy egészére kihat, például fogja, töri stb.) kapcsolja az adott nyelvben e helyzetre leggyakrabban használt mondatmintát, az angolban például a cselekvő mondatot. A megközelítés abban az értelemben holisztikus, hogy az így kialakult prototipikus mondatminták mint jó egészek (Gestaltok) működnek, vagyis kezdetben minden mondatot úgy értünk meg, hogy ezekre vonatkoztatjuk őket. A gyermek minden mondatot prototipikus mondatformák viszonylag kicsiny halmazához próbál illeszteni. A megközelítés holisztikus abban a további értelemben is, hogy a megértés teljes mondatformákon alapul, s nem a bemeneti jelsorozat elszigetelt jegyein. A másik megközelítés, mely szintén egyetemes mechanizmusokat tételez fel nyelvspecifikus paraméterekkel, a Bates és MacWhinney (1982, Bates, McNew, MacWhinney, Devescovi és Smith 1982, MacWhinney, Bates és Kliegl 1984) javasolta versengési modell. Ennek alapfeltevése szerint a megértés elemi támpontoknak az adott nyelvben érvényes relevanciájának perceptuális kiemelése révén fejlődik ki. A modell szerint a támpontok a jelsorozat elszigetelt jellemzői, s nem globális mondatminták sajátosságai. A megértés folyamatában a támpontok bizonyos nyelvtani megkülönböztetések szempontjából vett relevanciájuknak megfelelően működnek. Az angolban például a szórend fontosabb támpont, mint a magyarban, a szláv nyelvekben az élőség is kiemelkedő jelentőségű stb. A támpontok agrammatikus jelsorozatok feldolgozása során is működésbe lépnek, nem csak jól alkotott mondatoknál, mint a másik modell hirdetné, és a megértés kimenete a különálló támpontokra alapozó „számítások" eredményeként jön létre. Ez a megközelítés a kanonikus formák elméletével összehasonlítva két szempontból is analitikus: a mondatok elszigetelt jegyeivel foglalkozik, és a megértést vagy az értelmezési teljesítményt különböző vektorok aritmetikai összegeként képzeli el. Metaforikusán fogalmazva, míg a kanonikus formák megközelítés—keretében a megértés az illeszkedés jóságának függvénye, ahol a távolsági metrikát alkalmazhatnák, a versengési modell szerint aritmetikai egyenletek függvénye. A 40