Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Pléh Csaba: A mondatmegértés és a nyelvi szerkezet összefüggései a magyarban [Relationships between sentence understanding and lingusitic structure in Hungarian] 1

Az összehasonlító munka motivációja kettős: gyakorlati szempontból természetesnek tarthatjuk azt, hogy ha működő megértési modellt szeretnénk kialakítani egy adott nyelvre nézve, akkor ebből a nyelvből származó adatokra van szükségünk. Másrészt, ambiciózusabb szinten, a különböző szerkezetű nyelvekből nyert adatok a pusztán az angol adatokon alapuló modellek egyetemességével összefüggő elméleti kérdések megközelítésére is alkalmasak. Három attitűddel közelíthetünk a megértés nyelvek közötti különbségeihez. Az első attitűd a megszorítások nélküli univerzalisztikus hozzáállás, mely szerint bizonyos tényezőknek feltétel nélküli dominanciájuk és elsőbbségük van a megértés során, különösen annak fejlődését is tekintve. így például e felfogás szerint a szórenden alapuló megértési stratégiáknak még a szabad szórendű nyelvekben is elsődlegeseknek kellene lenniük, s csak később váltják őket fel az adott nyelvre nézve specifikusabb jellegzetességeken alapuló stratégiák, legkézenfekvőbben az esetrag. Ez az egyetemes attitűd létezik a nyelvészeti univerzalisztikus megközelítéssel szorosan összefonódó formában (pl. Pinker 1982), s a kognitív univerzálékon alapuló egyetemes elvárások formájában is (Osgood 1980). A második megközelítést finomított univerzalisztikusnak lehetne nevezni. Képviselői szerint egyetemes mechanizmusok vannak nyelvfüggő egyediségekkel. Felvetik, hogy a megértés folyamata lényegében minden nyelvben azonos ugyan, az adott nyelv jellegzetességei döntik azonban el, hogy az összes lehetséges közül mely eljárásokat alkalmazzuk döntően és elsődlegesen az adott nyelvben a „szintaktikai megértés" irányítása során. E megközelítés két legismertebb rivális változata ellentétes attitűdöket fogalmaz meg a feltételezett közös egyetemes mechanizmusokra nézve, valamint arra vonatkozóan, hogy hogyan szerveződnek a nyelvek közti különbségek s hogyan alakulnak ki a gyermeknél. A Slobin és Bever (1982, Slobin 1981) által javasolt kanonikus formák hipotézis lényegében holisztikus, egészleges felfogás. A mondatokat prototipikus jól alkotott mondatmintákra vonatkoztatva értjük meg, melyek a gyermeknél úgy alakulnak ki, hogy az adott perceptuális helyzet legvilágosabb nyelvi kódolása kapcsolódik a prototipikus tárgyi helyzet-39