Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Pléh Csaba: A mondatmegértés és a nyelvi szerkezet összefüggései a magyarban [Relationships between sentence understanding and lingusitic structure in Hungarian] 1

ugyanarra a forrásra vezethető vissza: a végződést fonetikai­akusztikai tényezők következtében nem sikerül egyértelműen azonosítani. A jelölt akkuzatívuszt a jelöletlen nominatívusz­ra vetíthetjük le (különösen így van ez gyermekeknél), a jelö­letlen nominatívuszt viszont a jelölt akkuzatívuszra, végül, valamilyen más jelölt végződést akkuzatívuszként értelmezhe­tünk. A tárgyrag „meghallásának" kudarca A már említett magyar-orosz kétnyelvű vizsgálatban (Pléh, Jarovinszkij és Balajan 1984) észrevettük, hogy azokban a mon­datokban, ahol a tárgy elöl áll (OVS és OSV szórendek), a tel­jesítmény annak függvényében változott, hogy milyen volt a tárgyragot hordozó tő. „Nehéz" és „könnyű" töveket különböztet­tünk meg mind a magyarban, mind az oroszban. A magyarban olyan töveket soroltunk a nehéz tövekhez, mint az 1. táblázat I. tí­pusa alattiak. Vagyis olyan töveket, ahol a tárgy -t ragja köz­vetlenül egy mássalhangzóhoz kapcsolódik, s így a tő végén más­salhangzótorlódás keletkezik. A magyar anyagban „könnyű" típusú tövek voltak azok, ahol a tárgyrag közvetlenül egy rövid magán­hangzóra végződő tőhöz kapcsolódott, mint például a maci-macit, illetve olyan tövek, ahol a tő belsejében hangzókiejtéssel járó kötőhang volt: majom-majmot. Érdemes megemlíteni, hogy az első változat szintén az I. típushoz tartozik az 1. táblázatban, míg a második az V. típushoz, mely utóbbi a produkció során a leg­nehezebben sajátítódik el (MacWhinney 1978). A perceptuális azonosítás szempontjából azonban nem a produkciós szabályon alapuló formális tőtípus az érdekes itt, hanem az akusztikai összekeverhetőség, mely kapcsolatban van a tőtípussal, de nem egyértelmű megfelelésben. Az orosz anyagban a könnyű és nehéz töveket a magyartól el­térő módon határoztuk meg. A nőnemű ragozási osztályba tartozó, egyedi, más ragként nem szereplő -u tárgyragot felvevő töveket könnyűnek soroltuk be, mint például szobaka-szobaku (kutya-ku­tyát), míg nehéz típusba soroltuk a hímnemű ragozási paradigmá­ba tartozó élő főneveket, melyek a túlterhelt, más grammatikai morfémaként is használatos -a végződést használják tárgyrag-20 '

Next

/
Oldalképek
Tartalom