Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Szemle – Ismertetések - Salánki Zsuzsa: Mikko Korhonen: Finno-ugrian Language Studies in Finland 191

kötött a kor neves nyelvészeivel; Hunfalvyval, Budenzcal. Említésre méltó dolgozatot szentelt a finn és magyar nyelv rokonságának. Nagy figyelmet keltett a balti-finn és az obi-ugor nyelvek kultúrszavaival foglalkozó monográfiája, melynek alapján a finnségi népek őstörténetét igyekezett megvilágítani. Foglalkozott a lapp nyelv hovatartozásával is. Szerinte a lapp kapocs a balti-finn és a többi finnugor nyelv között. Korhonen szerint ez az elgondolás megfelel a mainak. Ahlqvist tudományszervezői munkássága is meghatározó. Professzori működése idején, 1863-ban vált a finn rendes tárggyá, melyből vizsgázni lehetett. A növekvő igények magukkal vonták az oktatás fejlesztését, s ebben Ahlqvistnak nagy érdeme volt. Alapítója volt a Kotikielen Seurának (1876), fontos szerepet vitt az írott finn nyelv egységesítésében s az irodalomkritika kibontakozásában. Korhonen feltétlenül kora vezető személyiségének tekinti. Utalva a munkássága, személyisége megítélésében jelentkező kritikai nézetekre, Setälävel és Itkonennel szemben úgy véli, Ahlqvist figyelemmel kísérte kora tudományos eredményeit és új irányzatait, bár kétségtelen tény, hogy az újgrammatikusok módszereit nem alkalmazta (ahogyan néhány más kortársa sem) . Miként a fejezet bevezetője jelezte, a 19. század kutatásai főként a finnugrisztika területén voltak jelentősek. A finn nyelvet érintő munkákat elsősorban a gyakorlati szükségletek határozták meg. A szerző átfogó képet ad a kor leíró nyelvtanairól, lexikonjairól, a meginduló finn nyelvjárási kutatásokról s az általánosan kibontakozott nyelvújításról. Végül e fejezet keretében értékeli a korszak finnugor kutatásokat folytató nyelvészeit, D.E.D. Europaeust, 0. Blomstedtet, 0. Donnert, J. Krohnt. Közülük Otto Donner tulajdonképpen indoeurópai nyelvész volt, de alapvető szerepet játszott a finnugor tudomány kibontakoztatásában. Indogermán minta alapján elkészítette a finnugor nyelvek összehasonlító szótárát. Maga a vállalkozás nem bizonyult sikeresnek, mivel a megfelelő tudományos háttér és módszer még hiányzott. Ám az a tény, hogy Budenz Magyar-ugor szótára szintén ekkor készült, jelzi, igény már volt rá. Korhonen időtállóbbnak tekinti a finnugor népeket, nyelveket és őstörténetüket tárgyaló munkáit. Donner volt az első, aki számos fonetikai és morfológiai kritérium alapján elsőként szemléltette a finnugor nyelvek rokonságát a hagyományossá vált s napjainkig közismert családfa-ábrával. Nevéhez fűződik a Finnugor Társaság megalapítása (1883), a FUF létesítése (1901), a kor külföldi tudományos köreivel való kapcsolatok felvétele s így a Társaság viszonylag gyors nemzetközileg ismertté válása. A fenti tudósok tevékenységének bemutatásával zárja a szerző az összehasonlító nyelvészet korát. A következő fejezet (107-189), amely majdnem a könyv felét teszi ki, az 1880-as évektől, Az újgrammatikus kor cím alatt tárgyalja a finnugor és finnségi kutatások történetét. A bevezető rész először röviden összefoglalja az új iskola európai létrejöttének körülményeit, az irányzat jellemzőit. Lényegi változást jelentett az új iskola szemléletmódja, amely tudományosabb, objektív vizsgálati módszerek alkalmazására irányult. E.N. Setälä volt az első, aki Finnországban ismertté tette az újgrammatikus elveket s A. Genetz azok egyike, akik elsőkként alkalmazták ezeket. Setälä kora vezető tekintélyeként 196