Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Pléh Csaba: A mondatmegértés és a nyelvi szerkezet összefüggései a magyarban [Relationships between sentence understanding and lingusitic structure in Hungarian] 1

letett egyetemessége s egyáltalán a szórend elsődlegességének egyetemessége mellett. Ez az érvelés azonban nem sokat tudna kezdeni azzal a ténnyel, hogy a szórendi stratégia nem a legkisebb gyermekeknél jelenik meg. Mi ehelyett a magyar nyelv két szegmentumában kerestünk választ a kérdésre: először is, vannak olyan szerkezetek, ahol a tárgy ragja szinte kötelezően hiányzik; másrészt vannak olyan tövek, ahol a tárgyrag jelen van, de nehezen ismerhető fel. • Sorrenden alapuló stratégia, amikor hiányzik az esetrag A nyelvtani bevezetésben már említettük, hogy az első vagy második személyu birtokos személyjeles mondatokban a tárgyrag szempontjából neutralizáció megy végbe. Pléh és MacWhinney (1985) két kísérletben alkalmazták az ezáltal nyújtott lehetőséget úgy, hogy a mondatokban két birtokjeles főnév szerepelt s egyiken sem volt tárgyrag, mint az alábbi (13) és (l4)-es példákban. (13) A szarvasod átugorja az oroszlánom. (14) A szarvasom átugorja az oroszlánod. Ezek a mondatok, bár nyelvtanilag teljesen helyesek, szerkezetük révén kétértelműek: mindkét főnév egyformán jó jelölt mind a cselekvő, mind a tárgy szerepére. Ilyen mondatoknál erős első főnév választási stratégiát figyeltünk meg. Abban a kísérletben, ahol zavaró fonetikai hatásoktól mentes tőtípust használtunk (erről alább még szólunk), az első főnév választás az enyém-tied, tied-enyém, tied-tied változatokat átlagolva négyes hatéveseknél valamint felnőtteknél 85, 92 és 84% volt. Egy további, még publikálatlan vizsgálatban (Pléh, előkészületben) a (13) és (14)-hez hasonló mondatok értelmezését kértük óvodásoktól, kiegészítve azonban csapda változatokkal, mint amilyen a (16), ahol egy birtoklás szempontjából jelöletlen, alanyesetben álló főnév is szerepel, s az ennek megfelelő kontroll változattal (15). A (16) típusú mondatokban egy