Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

e nézetet, hogy "ha nem ismernénk el a főhangsúlyos topic és főhangsúlyos comment egy dallamhídon belüli kombinációját, nem tudnánk mit kezdeni az ilyen szembenállásokkal: • (78a) A ''nyavalyások j ^meghátráltak (= csak a nyavalyások hátráltak meg) (78b) A 'nyavalyások ^meghátráltak (= mind meghátrált)" (Varga 1981a, 334) Véleményem szerint (78a) és (78b) szembenállása nem teljes; (78b) mindkétféleképpen értelmezhető. Az érvelés egyébként sem világos — hiszen a két mondat akkor is különbözni fog dallamában, ha mindkettő közepén intonációs kifejezés határt tételezünk fel. (78a)-ban a nyavalyások magassági nyomatéka alacsonyról indul és magasra érkezik, míg (78b)-ben viszonylag magasról indul és alacsonyra érkezik. A T-ben álló összetevők magassági nyomatékáról, s a főhangsúlyos topicot tartalmazó mondatok intonációs kifejezésekre való tagolásának kérdésében az eszközfonetikai vizsgálatoknak kell majd kimondaniuk az utolsó szót. Megszívlelendő Pierrehumbert (1980) megállapítása, miszerint az intuíció és az introspekció mint adatgyűjtési eljárás fonológiai kérdésekben sokkal kevésbé megbízhatóan működik, mint a mondat szintaktikai szerkezetét illetően. Az eszközfonetikai mérések persze csak akkor lesznek biztonságosan értékelhetők, ha a magyar intonáció részletesen kidolgozott fonetikájára és fonológiájára támaszkodhatnak — ha tehát például 'pontosan ismerni fogjuk a magyar intonációs kifejezés határ-dallamrészeit. A topic hangsúlyára visszatérve, ha álláspontom fenntarthatónak bizonyulna, akkor a T-ben álló kifejezések nyomatéktalanságát a (19) alatt javasolt, s itt újra megismétlendő filter segítségével érhetnénk el: (79) *CT

XP J +m.ny. Amennyiben a T pozícióban álló összetevő önálló intonációs kifejezést alkot, akkor természetesen magassági nyomatékot kell 28