Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

viselnie, hiszen a magassági nyomaték nélkül nincs intonációs kifejezés — következésképp (79)-et az alábbi kiegészítéssel is el kell látnunk: (80) *[T

XP ] +m.ny. kivéve, ha T önálló intonációs kifejezést alkot. Amennyiben az eszközfonetikai mérések Varga teóriáját támasztanák alá, azaz bebizonyulna, hogy T-ben álló, önálló fonológiai kifejezést nem alkotó összetevő is kaphat magassági nyomatékot, feltéve, ha a mondat egésze új információt közöl, vagy ha a T-ben álló összetevő szembeállítást fejez ki, akkor a (80) alatti filtert további két feltétellel is ki kellene egészítenünk, a következőképpen: (81) *[T

XP ] +m.ny. kivéve, ha (i) T önálló intonációs kifejezést alkot; vagy (ii) XP szembeállítást fejez ki; vagy (iii) a T-t követő S minden XP-je is magassági nyomatékot visel. 5. Az intonációnak a mondat kommunikációs fókusz szerkezete tükrözésén túl egyéb grammatikai funkciói is vannak. Fontos szerepet játszik az intonáció a közlésfajták, elsősorban a kijelentés és kérdés megkülönböztetésében (1. például Varga 1981a, 1983), e szerepe azonban nem képezi vita tárgyát, ezért itt nem térünk ki rá. Végül részt vesz az intonáció a mondat logikai szerkezetének, pontosabban az operátorok hatókörének kifejezésében is. Az intonáció logikai szerepe ugyan É. Kiss (1984a, 1984b, 2.3. fejezet, 1986) szerint áttételes, mivel mind a mondat logikai szerkezete, mind a mondat intonációs szerkezete a szintaktikai szerkezet függvénye — mégis a közvetlen megfigyelés számára gyakran egyedül az intonáció a hatóköri különbségek hordozója. Ezért röviden áttekintjük a hatókör és az in-Q tonáció összefüggéseit is.