Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Sz. Bakró-Nagy Marianne: Jacek Fisiak (szerk.): Historical semantics – Historical word-formation 246

volna, hogy az ENSZ Alapokmány magyar fordításának megjelenése hat évvel korábbra essen, mint az angol eredetié (86), némi odafigyeléssel elkerülhető lett volna, hogy a 149- oldalon a lap fölső fele alulra és alsó fele fölülre kerüljön, s a tanulmányok és az irodalomjegyzékek összevetése árán el lehetett volna érni, hogy az idézett tételeket (pl. Quirk 1951 a 163. lapon és Pei and Gaynor 1954 a 236. lapon) a bibliográfiákban is megtalálhassa az olvasó. Mindezeknél is fontosabb azonban felrónunk az Akadémiai Kiadónak, hogy ebben a gépiratról sokszorosított kötetben egyetlen hosszú ú, ő vagy / sem található! Súlyos hiba ez, melyre, ugy látszik, fel kell hivni az Akadémiai Kiadó figyelmét. így ma már gépelni sem sikk, de könyvet kiadni bú'n. Kontra Miklós JACEK FISIAK (SZERK.): HISTORICAL SEMANTICS, HISTORICAL WORD-FORMATION. Trends in Linguistics. Studies and Monographs 29. Mouton, Berlin—New York—Amsterdam 1985. XIII+607 lap. A J. Fisiaktól szerkesztett kötet annak az 1984-ben, Lengyelországban rendezett nemzetközi konferenciának az előadásait adja közre, amelynek témája a történeti jelentéstan és a történeti szóalkotás volt. Mivel a konferencia tematikája semmiféle tekintetben sem volt megszorítva, azaz sem az elméleti megközelítéseket, sem a módszereket, sem a vizsgált nyelveket illetően, joggal remélheti az olvasó, hogy a könyv révén egyfajta képet nyerhet arról, miként is „álltak a dolgok" a nyolcvanas évek első felében a történetiség mondott, nem éppen szűk területein. A. „recenzens pedig — remélhetően — akkor jár el helyesen, ha a tanulmányok felsorolásszerű ismertetése helyett megkísérli felmutatni azokat a tendenciákat, amelyekkel e területek jellemezhetők. Előbb azonban még néhány adat: az előszót ("V—VI') és a tartalomjegyzéket (VII —IX) követi a konferencia résztvevőinek a névsora (XI—XII); a harminc előadás-szöveget a bennük említett-hivatkozott szerzők nevének (597—603) és a hivatkozottvizsgált nyelveknek a mutatója (605—607) követi. (A több mint kétszáz nyelv, nyelvjárás között ott szerepel a magyar is, a lista a zürjennel zárul.) A cikkeken áttekintvén mindenekelőtt a megközelítések sokfélesége, s az angolnak mint tárgynyelvnek (az előadások egyharmada vizsgálta az angolt) a gyakorisága állapítható meg. E megközelítések legtöbbje a közelmúlt (vagy majdnem közelmúlt) valamely szinkron elméletének, illetőleg elméleti igényű áramlatának az adaptációját vagy alkalmazását jelenti, amiből pedig legalábbis két, újnak éppen nem mondható következtetés adódik: a nyelvtörténet nem rendelkezik egyetlen olyan koherens elmélettel sem, amelynek keretén belül például a szóalkotás, realizálódjék bár a legkülönbözőbb módokon, a maga fonológiaimorfológiai-szintaktikai viszonylataiban kimerítően leírható lenne; ilyen elmélet (vagy elméletek) egyértelműen hiányként 246