Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Kovács Magdolna: A. Molnár Ferenc (szerk.): Régi Kalevala 244

Köszönet illeti a kiadók és a fordító mellett mindazokat, akik ennek az irodalomtörténeti, valamint a nemzetközi kapcsolatok szempontjából is jelentős műnek a kiadásában közreműködtek. Varga Judit A. MOLNÁR FERENC (SZERK.): RÉGI KALEVALA Magyar-Finn Kulturális Egyesület, Kecskemét 1985. 54 lap. A Kalevala 150 éves évfordulójának Magyarországon is nagy visszhangja volt. Örvendetes, hogy az évfordulóra több, Kalevalával kapcsolatos kiadvány jelent meg. Ezek sorából most a kecskeméti Magyar-Finn Kulturális Egyesület kiadványát emelem ki. A kötetet összeállító A. Molnár Ferenc már foglalkozott néhány ízben a Kalevala magyarországi „vándorútjávai". E könyvecske bevezetőjében (5-9) leírja, hogyan jutott el Reguly a fordítás gondolatáig. Az eredeti kézirat azonban elveszett, a kötetbe ezért Pápay másolata alapján került a szöveg. A fordítástöredék az I. és II. éneket (13-25, 29-37) teljes egészében tartalmazza. A III. és XXIX. énekből (41-43, 47-50) csak részleteket fordított Reguly. A kötetet jegyzetek egészítik ki (53-54), ezek a kevésbé közismert szavakat, s a finn nevek magyarázatait foglalják magukban. A gondosan összeállított, szép kiállítású kötet értékeit bizonyára nem csökkenti, ha néhány apró hibát, hiányosságot szóvá teszek. Kezdjük rögtön a címmel. A belső címlapon — helyesen — a „fordítástöredék" szó szerepel, a külső borítón azonban a „töredék" szó hiányzik; a laikus esetleg azt hiheti, hogy a teljes fordítást tartja kezében. Az 5- oldalon a Régi Kalevala megjelenési éve — nyilvánvaló sajtóhiba — 1935-36 (helyesen 1935-36). A jegyzetekből hiányzik a „Teppo" név magyarázata, s ha a „koh" szó ide került, nem ártott volna felvenni a „lées" szót sem. A. Molnár Ferenc megírja, hogy Pápay másolatát modernizált helyesírással közli. A magam részéről szívesen olvastam volna a modernizálás szempontjairól is. S még egy megjegyzés: a finnugrisztikában tájékozatlan olvasó kedvéért írni kellett volna arról is, ki is volt Reguly. A fordítás illusztrálására álljon itt egy részlet az ének keletkezéséről (14-15): ... Onnét kaptam száz szavakat, Ezer énekhez anyagot ; Azt gomollyá felgöngyöltem, Csomóba öszve kötöttem; Gomolyt szánkosárba gyugtam, A csomót szántalpra tettem. Ott hidegbe fekve hagytam, Rejtekbe soká énekem. Végre fagybul előveszem, A hidegbül ide hozom Vas lócánknak az orrához, Fenyőpadunknak fejéhez, E híres gerendák alá, 244