Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Rédei Károly: Mikko Korhonen: Johdatus lapin kielen historiaan 226

Általános felfogás szerint a kopula a finnségi nyelvekben germán, a lappban viszont finn (kisebb mértékben skandináv) hatásra terjedt el. A koivu vihreä -*• koivu on vihreä 'a nyírfa zöld' szerkezetváltozást követhette a koivu kaatunut -*• koivu on kaatunut 'a nyírfa eldőlt' változás (302—304). Ariste (in: H. Moora, Eesti rahva etnilisest ajaloost. Tallin 1956. 11, vö. még Laanest, Sissejuhatus läänemeresoome keeltesse. Tallinn 1955. 152—153, Einführung in die ostseefinnischen Sprachen. Hamburg 1982. 253-) az összetett igeidők létrejöttét részben balti hatásnak tulajdonítja. A nominális mondatra példaként megadott m. hó fehér 'lumi on valkoista' (303) így helytelen. Helyesen: a hó fehér. 5- A Katsaus johto-oppoon (A szóképzés áttekintése) című alfejezet (312—341) a finn-lapp nyelvi viszonyokat szem előtt tartva általános képet nyújt a leggyakoribb lapp képzőkről. Három csoportban mutatja be őket: főnév-, melléknév- és igeképzők. A monográfia utolsó rövid fejezete a történeti mondattan néhány fő vonásának van szentelve (342—346). Az uráli (finnugor) alapnyelvre az SOV szórend volt jellemző. Az SVO típusú szórend elterjedése a finnségi nyelvekben és a lappban germán és skandináv hatással függ össze. Ravila (FUF 27:1—136) a predikatív viszonyt jelzős szerkezetre vezeti vissza, pl.: lintu lentää 'a madár repül' -*— *lintu lentävä 'a madár repülő1. Ez viszont a preuráli korban két egytagú felkiáltó mondatból keletkezhetett: Lintu! Lentävä! Noha Ravila teóriája az uralisták körében széles támogatásra talált, Korhonen — helyesen — mégis úgy látja, hogy itt nem annyira uralisztikai problémával van dolgunk, hanem általában a kéttagú mondat keletkezésével az emberi nyelvben. A lintu lentävä típusú mondat jelzős szerkezetből való létrejötte további vizsgálatra szorul. A lappban ún. félkongruencia uralkodik. Ez a kongruencia a buorre 'jó', 6â/>a 'rossz' melléknév, a tőszámnevek, a nub'be 'második' sorszámnév és a legtöbb névmás jelzőként való használatára terjed ki. A félkongruencia azt jelenti, hogy a jelző az egyes számban genitivusi alakban áll a jelzett szó előtt genitivusban, accusativusban, illativusban és locativusban, a többes számban a jelző többes genitivusi alakban szerepel a genitivusban, illativusban és comitativusban.A többi esetben a jelző számban és esetben megegyezik a jelzett szóval. Lehetséges, hogy a finnségi nyelvek mai teljes kongruenciája ilyen típusú félkongruenciából keletkezett, melyhez persze germán hatás is járult. 6. Korhonen könyve ismertetésének folyóiratunkban a szokásosnál kissé nagyobb terjedelmet szenteltem. Tettem ezt két okból: 1. a lappológia eredményei a magyar uralisztikában kevésbé ismertek, mint pl. Finnországban és a skandináv országokban; 2. a lapp nyelvészeti kérdések taglalása során a szerző a finnugor nyelvtudománynak nem egy problémáját új — vagy legalábbis — más, a hagyományostól eltérő aspektusból tárgyalja, így fontosnak tartottam, hogy ezekre ráirányítsam a figyelmet. Mikko Korhonen professzor Johdatus lapin kielen historiaan című műve megjelentetésével egy alapvető kézikönyvvel ajándékozta meg a finnugor nyelvtudományt. A monográfia nélkülözhetetlen kézikönyv nemcsak a lappológusok számára, hanem azon finnugor nyelvészek számára is, akik kutatómunkájuk során a lapp nyelvtudomány valamely kérdésében eligazodni óhajtanak. Kívánatos volna, hogyha belátható időn belül más uráli nyelvekből, illetőleg