Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Varga Judit: Elias Lönnrot: A Régi Kalevala előszava 242

nyelvcsoportokból is hasonló, színvonalas szintézisek látnának napvilágot. \ Rédei Károly ELIAS LÖNNROT: A RÉGI KALEVALA ELŐSZAVA. VANHAN KALEVALÁN ESIPUHE. Hazafias Népfront — Akadémiai Kiadó, Budapest 1985. 10 + LXII + LXIII. + 4 lap. A Kalevala napját, amely a finnek egyik nemzeti ünnepévé vált, 1985-ben Magyarországon is különös figyelemmel ünnepelték meg a finn-magyar baráti társaságok, illetőleg a finn kultúra iránt érdeklődők. 1985. február 28-án volt 150 éve annak, hogy Elias Lönnrot az általa gyűjtött anyagból összeállítván a Kalevala első változatát, az ún. Régi Kalevalát, befejezte a hozzá írott előszót. Ez a nap lett a Kalevala születésének napja. A jeles évforduló alkalmából a Hazafias Népfront és az Akadémiai Kiadó közösen adta ki ennek az előszónak a magyar nyelvű fordítását az eredeti finn szöveg hasonmásával együtt 2150 számozott példányban. A 150 éve írott szövegnek ez az első magyar nyelvű fordítása. Hazánkban a Kalevalának is az újabb, 1849-ben megjelent végleges változata vált ismertté. Ennek alapján készültek a magyar fordítások. (1871-ben Barna Ferdinándé, 1909-ben Vikár Béláé, 1972-ben Nagy Kálmáné, 1976-ban Rácz Istváné.) A két változat közötti mennyiségi különbség: a Régi Kalevala 32 runóból (énekből) és kb. 12 ezer sorból, a végleges változatként ismert (Űj) Kalevala pedig 50 runóból és kb. 23 ezer sorból áll. Minőségi különbség is van köztük, mégpedig annyi, hogy a „végleges" Kalevalába új epizódok, újabb változatok és lírai betétek kerültek Lönnrot 1835 után gyűjtött anyagából. A Régi Kalevala tulajdonképpen — az eposz nyomtatásban megjelent címlapjának a tanúsága szerint (4) — „Kalewala taikka Wanhoja Karjalan Runoja Suomen kansan muinoisista ajoista", azaz „Kalevala avagy a finn nép hajdani történetéről szóló régi karjalai runók" címmel jelent meg. (Ez az alcím sajnos kimaradt a magyar fordításból, vö. 7). Miért érdemel ilyen nagy figyelmet a Régi Kalevala előszava? Miről is szól benne a finn népköltészet lelkes gyűjtője, Elias Lönnrot? Lönnrot amellett, hogy ebben az előszóban mondja el, mely vidékekről, kiktől és mikor gyűjtötte a Kalevalának akkor még a nép ajkán élő darabjait (I—II), részletesen kifejti a finn mitológiáról vallott nézeteit, amelyeket részint az előtte járt kutatók, részint pedig a Kalevala általa gyűjtött runóinak az alapján alakított ki (V—XVIII). Itt ismerteti azokat az elveket, amelyek alapján megszerkesztette a Kalevalát. A szerkesztés önkényességének a kérdése — amit a mai napig fölvetnek — már Lönnrotban is fölmerült. Emiatt, hogy a szerkesztésben a szubjektivitást minél jobban kiküszöbölje, a következő alapelvekhez tartotta magát: 1. minél jobb énekesek változatát vette figyelembe, 2, ahol ez nem segített, ott a runókban keresett eligazítást. 242