Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kemény Gábor: A nyelvi kép mibenléte és befogadásának mechanizmusa az újabb stilisztikai elméletek tükrében [The Nature and Perception of Linguistic Image in the Light of Recent Stylistic Theories] 39

44 KEMÉNY GÁBOR, nyelvi-stilisztikai kép, amely nem ,,kettős", nem is kép igazából, hanem csak szótárilag előírt megjelölés. Ezenkívül nehézkes is ez a Zalabai javasolta megnevezés, különösen származékaiban: kettősképszerűség, kettősképalkotás, kettősképzavar?! Egyszóval semmiképp sem olyan terminológiai lelemény, amelynek kedvéért érdemes volna lemondani a rövid és jól ismert kép-ről ' d) Metaszeméma. — Tartalmilag ez a kategória, a metabolák (vö. : Vígh Á. 1981. 502 ; uő 1982. 299) négy válfajának egyike (meghatározását 1. : RG 34 ; Vígh Á. 1981. 504 ; uő 1982. 340) áll legközelebb ahhoz az átfogó, rugalmas &ep-fogalomhoz, melynek elnevezéséről a fentiekben szó volt. Mégsem vállalkozhattam arra, hogy átvegyem a liège-i ^-csoportnak ezt a neologizmusát, mert hosszú és rugalmatlan, s egyelőre különösebb hagyománya sincs. Végül is tehát meg kellett maradnom a nyelvi kép (sokszor elég ennyi is : kép) elnevezés mellett. Ehhez némi bátorítást nyújtott a legújabb francia szakirodalom (Morier 1981 ; Moreau 1982 ; Bonnefoy 1983), amely, úgy látszik, ismét használni kezdi a korábban elvetett image (littéraire) kifejezést (illetőleg Morier nem is vetette el, hanem megtartotta 196l-es lexikonának újabb, 1975-i és 81-i kiadásaiban is). A kép ellen felhozható két fő érvet pedig — azt ti., hogy túl sok a jelentése, ill. hogy vizualitást sugall — azzal verhetjük vissza, hogy pontosan definiáljuk (erre tanulmányom TI. és IV. részének végén teszek kísérletet), és a jól meghatározott terminus technicust mindvégig következetesen használjuk. (A műszóalkotás kritériumairól vö. : Grétsy 1961. 6 — 7; Kovalovszky 1977. 50—1; Pusztai I. 1982; Szépe 1982. 136-7.) II. A kép a közlemény felől : a megkülönböztetés szemantikai kritériumai Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani : „Mi a kép?", tehát hogy definiálni tudjuk, előbb arra a kérdésre kell megfelelnünk : „Mi kép?", illetve „Mi nem kép?", vagyis különbséget kell tudnunk tenni kép és nem kép között. Ezt a gyakorlatban megvalósítani sokkal könnyebb, mint utólag megmagyarázni, hogyan csináltuk, és főleg hogy miért is voltunk erre képesek. Tegyünk próbát egy irodalmi szöveggel ! A részlet Krúdy Gyula Az útitárs című kisregényének első fejezetéből való. A szövegben dőlt betűs szedéssel emelem ki, és a későbbi hivatkozás megkönnyítésére (l)-től (10)-ig beszámozom azokat a szegmentumokat, melyeket képnek tartok: „Holdfényben utaztunk, (1) a fák megannyi szoknyás kísértetek, a világos mezőkön azok a láthatatlanná válott rókák ügetnek, amelyek valamely rejtély folytán örökre eltűnnek a vadász szeme elől, egy (2) ezüst sóhajtásos tónál vadludak szálltak nagy messziségben, a vasúti töltés mellett futó szürke országútról az volt gondolható, hogy rajta boldogtalan emberek mendegélnek a fák (3) lassú szívverés módjára ingó árnyékaiban, olykor (4) kis fehér házak tűntek fel, mint heverő kutyák, egy (5) falevélnyi ablak mögött mécses égett, tán most gyilkolnak meg valakit, vagy utolsókat hörög egy haldokló vén paraszt ; (6) utolért az eső, mint a bánat, és az elsötétedett éjszakából (7) könnyeket vert a (8) részvétlen ablakra ; — vajon mit csinálnak azok, akiket szeretek Î — gondoltam magam-