Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Szemle – ismertetések - Ifj. Kodolányi János: Béla Gunda (szerk.): The Fishing Culture of the World I–II. 392

392 SZEMLE - ISMERTETÉSEK ukrán példatárban az ukrán BéperoBe : Berehove : Beregszász, BHHorpáfliB : Vinohradiv : Nagyszőlős, MyKáneBe : Mukacseve : Munkács, THHÍB : Tyacsiv : Técső, "J?>KropoA : Uzshorod: Ungvár stb. átírási javaslattal. Az orosz Bi'rreöCK : Vityebszk, TÓMejib : Oomel, MorwiëB : Mogiljov stb. átírási példákon kívül a magyar mű- vagy szakfordítónak szüksége lehet a belorusz BiijeöCK: Vicebszk, TÓMejib : Homel, Marijiëy : Mahiljov stb. átírási példákra is. A magyar—görög és magyar—ciprusi sokoldalú kapcsolatok megélénkülése következtében sürgetővé vált az újgörög nevek magyar átírásának szabályozása. A Helyesírási Bizottságtól 1981-ben jóváhagyott szabályozásnak az az alapvelve, hogy az újgörög neveket az eredeti kiejtés szerint kell átírnunk a lehetőség határain belül. A hagyományos alakok továbbra is használatban maradhatnak (Athén, Pireusz, Szaloniki, Sparta, Olimposz, Olimpia, Attika, Epirusz, Epidaurosz, Tajgetosz, valamint Karamanlisz, Papandreu, Ritszosz, Szeferisz, Beloiannaisz), de tudnunk kell, hogy az újgörög kiejtés szerinti pontos átírásuk Athína, Pireász, Theszaloníki, Szpárti, ólimbosz, Olimbía, Atikí, Ipirosz, Epídavrosz, Taígetosz, Karamanlisz, Papandreu, Rícosz, Szeferisz, Belojánisz volna. Az újgörög átírási példatárat helyes lett volna kiegészíteni egy magyar mutatóval, hogy könnyen eligazodhasson az is, aki azt keresi, hogyan írják görög betűkkel például a Beloiannisz nevet. ( így : Mnetoyiáwtjc.) A CirÚjg. szerzői értékes munkaeszközzel gazdagították helyesírási szakirodalmunkat. A sajtó, a műszaki és a gazdasági ágazatok dolgozói, a tanárok és a diákok, valamint a tudományos kutatók haszonnal forgathatják napi munkájukban. Kiss LAJOS Béla Gunda (szerk.): The Fishing Culture of the World I—II. Akadémiai Kiadó, Budapest 1984. 1253 1. A két hatalmas kötet 65 szerző 57 tanulmányát tartalmazza. A szerzők a világ különböző, gyakran egymástól távol eső területe halászati kultúrájának köréből választották témáikat. A szerkesztő az első kötetben gyűjtötte össze az európai tárgyú tanulmányokat: Skandinávia, Észak-Európa, Finnország, Észtország, Skócia, Anglia, Wales, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Németország, Portugália, Spanyolország, Szardínia, a Balkán, valamint Magyarország kapott helyet a tanulmányok sorában. Részint az első kötetben, de főleg a másodikban olyan területek halászati kultúrájával foglalkozó tanulmányokat találunk, mint Tajvan, Polinézia, Japán, Mezopotámia, Egyiptom, India, Indonézia, Mongólia, Madagaszkár, Bermudák, Észak-Amerika, Kalifornia, Pápua-Üj-Guinea, Mikronézia stb., a teljesség igénye nélkül. A tanulmányok szerzői között a következő magyar kutatókat látjuk. A szerkesztő Gunda Béla a Kárpátok övezetében, valamint a Balkán félszigeten gyakorolt mérgező halászattal foglalkozik. Bemutatja a mérgezésre használt növényeket, valamint az alkalmazott eljárásokat. Munkája középpontjában az erdélyi vidékek, valamint a velük szomszédos területek vannak. Sólymos Ede a zsákháló eredetének kérdéseit boncolgatja. A szerkezet, a funkció, a terminológia és az elterjedés ismertetése után foglalja össze az eredetről kialakult véleményét. A finnugor származtatást, valamint a románt elveti. Nem ért egyet Györffy kun-elméletével sem. A szláv eredetet azért kétli, mert vizsgálatai szerint nagy területeken nem mutatható ki szláv terminológia. Szilágyi Miklós a magyarországi halkonzerváló eljárásokat mutatja be. Urayné Kőhalmi Katalin a mongolok halászatát vizsgálja. Munkájában mitológiai és őstörténeti kérdésekre irányítja a figyelmet. Kiss Lajos a halász szónak a szláv nyelvekben kimutatható változatait állította össze, A terminológia tanulságai szerint a szláv nyelvekben a halász nem tabu, nincs hitvilágra utaló jelentéstartalma. A tanulmányok mind tartalmilag, mind módszertanilag igen változatosak. A hatalmas gyűjtemény bizonyítja azt a széles körű érdeklődést, amelyet az etnológusok a halászat kérdései iránt tanúsítanak, ma már természetesen nem az ,,ősfoglalkozás"-nak tekintett foglalkozás iránti megközelítéssel (Hermán Ottó), sem pedig etnogenetikai, vagy őshaza kérdések (Jankó János) felvetésével. IFJ. KODOLÁNYI JÁNOS