Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

A MODALITÁS FOGALMÁRÓL 27 stb.) kijelentéstartalomhoz való érzelmi-értelmi viszonyulást fejeznek ki. Éppen ezért nem egészen alaptalan az az elképzelés, mely szerint csak a nem faktív beszélői attitűdök nyelvi megjelenítői tartoznak a modalitás kifejezőeszközeihez. A faktív — nem faktív beszélői attitűdök megkülönböztetése tehát módot ad arra, hogy a modalitás fogalmát ne kelljen szükségszerűen az összes beszélői attitűddel kapcsolatba hozni.36 8. Propozicionált beszélői attitűdök Némely esetben a beszélői attitűdöt meghatározó operátorral módosított mondat (amelyről tudjuk, hogy általában nem lehet kijelentés) átalakítható olyan mondattá, amely kijelentést fejez ki. Például (67) (a) Pisti valószínűleg beteg. (b) Valószínű, hogy Pisti beteg. (68) (a) Pisti sajnos beteg. (b) Sajnálom, hogy Pisti beteg. A (67) (b) mondatban a „valószínű" a (67) (a) mondatban szereplő „valószínűleg" módosító határozó „propozicionált" változata. A (67) (b) mondat a (67) (a) mondattal szemben kijelentést fejez ki. Hasonló különbségek figyelhetők meg a (68) (a) —(b) mondatok esetében is. A (68) (b)-ben előforduló főmondati „sajnálom" a (68) (a)-beli „sajnos" módosító szó „propozicionált" változata. A (68) (b) mondat kijelentés, a (68) (a) nem az. Propozicionált beszélői attitűdökről tehát abban az esetben beszélhetünk, amikor egy beszélői attitűdöt kifejező (nem valóságábrázoló) nyelvi elemet valóságábrázoló nyelvi elemmé alakítunk át. (67) (b)-ben egy nem faktív beszélői attitűd propozicionált változatával van dolgunk, (68) (b)-ben pedig egy faktív beszélői attitűd propozicionált változatával. Könnyen látható, hogy a propozicionált beszélői attitűdöknél is alapvető különbség van faktív és nem faktív attitűd között. A (67) (b) mondattal nem azt állítjuk, hogy Pisti beteg, hanem azt, hogy valószínű, hogy Pisti beteg. A (68) (b) mondatban a „Pisti beteg" előfeltevésként (preszuppoícióként) szerepel, az állításhoz csak a „sajnálom" tartozik. A propozicionált nem faktív beszélői attitűdök tehát ugyanazt teszik valóságábrázoló eszközökkel, amit a megfelelő nem propozicionált attitűdök tesznek nem valóságábrázoló eszközökkel. A propozicionált faktív attitűdök faktív predikátumokká válnak, és mint ilyenek preszupponálják a hogy-os mellékmondatban kifejezett kijelentést. Az átalakítás révén így az állított jelentésből preszupponált jelentés lesz, és csak a kifejezetten beszélői attitűd tartozik az állításhoz. Ha mármost csak a nem faktív beszélői attitűdöket tekintjük a modalitáshoz tartozóknak, akkor a faktív beszélői attitűdök propozicionált változatait is ki kell rekesztenünk a modalitás köréből. 36 Perkins például határozottan azt az álláspontot képviseli, hogy a faktivitásnak nincs sok köze a modalitáshoz (Perkins 1983. 12). Mások, mint például Rescher (Rescher 1968. 24) a faktivitást nem zárja ki a modalitás köréből. Igaz, ő csak a kijelentésattitűdöket vizsgálja (1. alább).